A szagok világában
A szagok világában
És milyennek látjuk ma – a korszerű állatlélektani és etológiai kutatások tükrében – a kutyát?
Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni – akár tetszik, akár nem –, hogy négylábú barátunk nem valami csodalény. Reakciói – vidámsága, szomorúsága, haragja vagy öröme – sohasem olyan intellektuális indulatok, megfontolások következményei, mint az embernél. A kutya kutyaintelligenciával rendelkezik! Nem érti az álnokságot, nem tud hazudni, nem lesz soha áruló, és képtelen a cselszövésre. A kutya mindig „gyermek” marad, bármilyen idős, mindig játékos, és a gondoskodásunkra szorul (Ezért van mindenfajta kutya és a gyerek között tökéletes összhang és – valljuk be őszintén – cinkosság.)
Azt a megállapítást, hogy a kutya kutyaintelligenciával rendelkezik, elsősorban úgy kell értelmezni, hogy ő egy másik világban él – a szagok világában! A kutya az orrával „gondolkodik”.
Az ember alig veszi észre a tőle 4 méterre terjedő illatokat, a kutya 25–30 méterről is megérzi. Kifinomult szaglásával képes arra, hogy öt liter vízből „kiszagoljon” egy csepp vért, s felismeri a félelem fanyar szagát. Az idegrendszer egyik része, amely az agyat és a szaglószervet köti össze, négylábú barátunknál hasonlíthatatlanul fejlettebb. Ha például gazdái veszekednek, az állat rögtön észreveszi, de nem azért, mert az egyik sír, a másik fakó a dühtől, hanem mert a felindultság megváltoztatja a vitatkozók bőrének savasságát – azaz a szagukat. Ez teszi nyugtalanná a kutyát, és ilyenkor mondjuk mi, emberek csodálattal: milyen okos!… Négylábú barátaink akusztikai téren is fölényben vannak velünk szemben, bőven meghallják az ultrahang birodalmába tartozó hangokat, zörejeket, és ötször-tízszer pontosabban állapítják meg a hangforrás helyét, mint mi.
Ám ennél „titokzatosabb” képességekkel is rendelkezik a kutya, egy egész sor olyan különleges adottsággal, amely hiányzik az emberből. A legtöbb esetben persze „csak” arról van szó, hogy egy bizonyos képességek a kutyában teljesebben jutnak kifejezésre…
Az állatpszichológusok gyakran utalnak olyan megfigyelésrekre, hogy a kuya napokkal előbb megérzi, ha gazdái közül valaki elutazik. Amennyiben pedig a családtagok közül valaki megbetegszik, a kutya pontosan „tudja”, mikor fordul kritikusra a szeretett lény állapota.
Kezdetben vadásztárs volt…
A gyakorlottabb kutyatartók azt is megfigyelték már, hogy kedvencük valamiféle rendszeresen és pontosan működő „belső órával” rendelkezik – ahhoz a házirendhez igazítja életritmusát, amelyben él, és éles megfigyelője az ottani szokásoknak. Megtanítható például arra, hogy bizonyos időszakokban ajtókat nyisson ki, vagy egyik helyről a másikra menjen. Tudja, hogy mikor kell a gyereknek hazatérnie az iskolából, és ha szabadon tartják, előfordulhat, hogy elindul kis játszópajtása elé. Ha ezt nem teheti meg, várakozó állásba helyezkedik az ajtó vagy az ablak elé. Szinte percnyi pontossággal jelentkezik akkor is, ha elérkezett az etetés, illetve a sétáltatás órája.
A kutya tehát valóban jó néhány különleges képességekkel rendelkezik, de ezeknek a jelenségeknek a feltárásánál, magyarázatánál mindig meg kell húznunk a határt a „természetfeletti” és az „emberfeletti” között…
Az orrával „látja” a világot
A fülek állása sok mindent elárul
