Folyóvizek ízeltlábi

Teljes szövegű keresés

Folyóvizek ízeltlábi
A források és forráslefolyók különleges élőhelyek. Nagyon sok függ attól, milyenek a forrás felszínre bukkanásának geológiai körülményei. A különböző jellegű rétegek találkozásánál felszínre jutó vízt öbbnyire csak gyengén szivárog. Ha vízzáró réteg fölött szétterül, akkor forrásláp jön létre. Főleg az Alpokalja és vulkanikus eredetű hegységeink vannak tele ilyen változó, többnyire csekély vízhozamú szivárgó forrásokkal és forráslápokkal. Vizük tápanyag- és oxigénszegény, ezért élőviláguk nem fajgazdag, ám jellegzetes.

Az óriás-szitakötő kifejlett egyedei gyakran sok kilométerre fejlődési helyüktől, erdőtisztásokon táplálkoznak
Mivel a forráslápok vize ionszegény, nagyon alkalmasak tőzegmohák megtelepedésére, ezért a tőzegmohához kötött (ún. tyrphobiont) fajok is megélnek bennük. Két rovarcsoport tagjait emelhetjük ki példaként. Egyes szitakötők (Odonata) azáltal kötődnek a tőzegmohás lápokhoz, hogy petéző nőstényeik felismerik a mohapárnák közti semlyék vizének sajátos csillogását, és oda rakják le petéiket (pl. egyes Leucorrhinia-fajok). Tőzegmohás forráslápokban több jellemző, ritka tegzes (Trichoptera) is él. Ezek a fajok – éppúgy, mint élőhelyeik – hűvösebb, csapadékosabb klímájú, időszakok emlékei, pl. az észak-eurázsiai elterjedésű Oligotricha ruficrus és a magasabb közép-európai hegységekben elterjedt Rhadicoleptus alpestris. Nálunk az Alpokalján (Őrség) és a Zempléni-hegységben fordulnak elő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT