Szent Gellért püspök legendái
Szent Gellért püspök legendái
Szent Gellért két fennmaradt legendájának keletkezési sorrendje sok vitát váltott ki. A Kisebb legenda rövid, kerek történet, csodás elem alig van benne. A szerző szól Gellért velencei származásáról, szentföldi zarándokútjának tervéről, melyet a magyarországi kitérő örökre meghiúsított, remeteségéről, egyházépítő és írói tevékenységéről, megemlíti a malmot hajtó asszony énekét, majd a püspök szembeszegülését az új királlyal, s végül mártírhalálát. A legenda korai keletkezése ellen az szól, hogy hiányzik belőle a 11-12. századot jellemző rímes próza stíluseleme. A Nagyobb legenda mai formájában a 14. században készült, szerzője számos ekkori jelenséget vetít vissza Gellért korára. Rímes prózai részletei viszont arra vallanak, hogy a Kisebb legendánál egy korábbi változat regényes átdolgozásáról van szó. A részletek kiszíneződnek, a szereplők nevet kapnak. Gellért skolasztikus stílusban prédikál, remeteségében állatok szelídülnek hozzá, a szolgáló énekéből „a magyarok szimfóniája lesz”. Halála sem egyszerű megkövezés: egy taligában taszítják le a hegyről, s vérét az áradó Duna hét éven át nem tudja lemosni a kőről, melyen fejét összetörték.
