Legendák, prédikációk, elmélkedések és imádságok
Legendák, prédikációk, elmélkedések és imádságok
A legelső teljes magyar nyelvű kézirat a Szent Ferenc életét tartalmazó, 1440 táján másolt Jókai-kódex. A latinul nem tudó ferences barátok számára a 14. század utolsó negyedében készült fordítás a rekonstruált latin forrásszöveg nélkül sok helyen alig érthető. A rendalapító életéből szívesen olvastak fel ebédnél a refektóriumban (ebédlő), vagy a káptalanteremben. A domonkos apácák két hasonló könyve a Ráskai Lea által 1517-ben másolt Domonkos-kódex, és a szigeti kolostor nagy tiszteletben álló saját szentjének, Szent Margitnak az élete (1510).
Egy másik kedvelt műfaj a prédikációnak egy sajátos, felolvasásra szánt változata volt. Elszórtan számos kódexünkben akadnak ilyenek, forrásul általában Temesvári Pelbárt beszédvázlatai szolgáltak. A beszédeket vagy ugyancsak Pelbárttól, vagy a Legenda aureából kölcsönzött legendák és példák egészítették ki (pl. Cornides-kódex [1514-1519], Debreceni Kódex [1519]). E műfajnak, s egyúttal egész középkorvégi irodalmunknak a csúcsán az Érdy-kódex (1526-1527) áll. Szerzője, a Karthauzi Névtelen, már mint önálló íróegyéniség vonult be irodalomtörténet-írásunkba. A mintegy 1000 nyomtatott oldalt kitevő kódex elé írt latin prológus az első előszó magyar nyelvű mű élén. A szerző ebben kifejti, hogy különböző rendű apácáknak és laikus frátereknek kíván épületes olvasmányt nyújtani az egyházi év valamennyi ünnepére, s egyúttal pótolni a hiányzó bibliafordítást. Az ünnepeken az egyházi év rendjében ment végig. Az ünnep leckéjéhez és evangéliumához egy Pelbártból kompilált (összeszedegetett), de nála jóval olvasmányosabb prédikációt fűzött, amit a szentek esetében még a szentek legendáival is kiegészített. Az Érdy-kódex az első tudatosan megszerkesztett magyar nyelvű kódex.
A felolvasásra szánt prédikáció műfajától nem esik messze középkori irodalmunk egyik legszellemesebb, legkerekebb kis műve, a Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról (1521) című traktátus. Latin forrása is itthon készült. Ebben olvashatjuk a Lucanusra visszamenő első magyar hexametert, Dante Paradicsomának néhány sorát, s egy kedvesen gunyoros hangú dialogizált vetélkedést az apostolok között. Egyetlen mű képviseli nálunk a verses legendák népszerű műfaját, Alexandriai Szent Katalin 4074 soros, kissé romlott szövegű, de jó ritmusú-rímelésű legendája, mely a margitszigeti Érsekújvári Kódexben (1531), Sövényházi Márta másolatában maradt fenn.
A közösségi felolvasásra szánt művek mellett számos kódexünk a magánáhitatot szolgálta. Ezek elsősorban imádságokat, imádságra szánt versfordításokat, elmélkedéseket tartalmaznak (Festetics- [1494], Peer- [16. század eleje], Kriza-kódex [1532] stb.). A magánolvasás megjelenésével a magyar nyelvű irodalom új szakaszába lépett.
A margitszigeti domonkos apácakolostor romjai. Itt élt egykor Szent Margit, a 16. század elején pedig Ráskai Lea másolt számos kódexet e falak között
Krisztus-ábrázolás egy 14. századi misekönyvben
