A magyar nyelvű bibliafordítások
A magyar nyelvű bibliafordítások
A vasárnapi szentleckék és evangéliumi szakaszok (perikópák) szóbeli fordítása a prédikációk keretében a Kálmán-kori zsinat óta (1100 k.) rendszeres lehetett. Ekkor alakult ki és vált általánossá számtalan olyan nyelvi fordulat, melyek késő-középkori bibliafordításainkban egymással egyébként nem érintkező kódexeket is összekötnek. Teljes magyar nyelvű Biblia nem maradt ránk a középkorból. A fordítások között vannak olyanok, melyek a Biblia nagyobb egységeit tartalmazzák, mások alkalmi jellegűek, s egy-két könyvre terjednek ki, megint mások liturgikus forrásokon alapulnak, mint például a perikopa és zsolozsmafordítások. Az első csoporthoz tartozik az időben legkorábbi, ma Huszita Biblia néven számontartott fordítás, melynek részleteit a Müncheni- (a négy Evangélium), a Bécsi- (kisebb ótestamentumi könyvek, 1450 k. ) és az Apor-kódex (zsoltárkönyv, 15. század vége) őrizte meg másolatban. A Müncheni Kódex másolása 1466-ban fejeződött be a moldvai Tatrosban. A Ferences krónika híradása szerint két szerémségi huszita pap, Tamás és Bálint 1438–1439-ben Moldvába menekült, s ott lefordították a Bibliát. Minthogy a huszitizmus fészkében, a prágai egyetem anyakönyvében is szerepel a század elején két azonos nevű hallgató, a nevek s a fennmaradt művek összekapcsolása magától értetődőnek tűnt. A huszita koncepcióval szemben azonban számos ellenérv is elhangzott, a kérdés nincs végérvényesen eldöntve. Rendszeres bibliafordítás még az 1516 és 1519 között másolt Jordánszky-kódex, mely az Ó- és Újtestamentum több könyvét tartalmazza. A Bibliából kiemelt, alkalmi fordítások között a Döbrentei-kódexben (1508) Salamon éneklése címen olvasható az Énekek Éneke kitűnő tolmácsolása. Judit könyvét Nyújtódi András ferences fráter fordította le Judit nevű apáca húga számára a Székelyudvarhelyi Kódexben (1526). A teljes zsoltárfordítások liturgikus zsoltárkönyveken alapulnak, s az ószövetségi kantikumokat (énekek) és a himnuszokat is tartalmazzák (Apor-, Döbrentei-, Keszthelyi- [1522] és Kulcsár-kódex [1539]). Az apácák is latinul mondták a zsolozsmát, s ezen belül hetente végigénekelték a latin zsoltároskönyvet. A magyar fordítások ezek megértésére, de főleg magánimádságra szolgáltak.
