Az írott forrásokról
Az írott forrásokról
A korai időszakban mindent, amit hazai földön írásba foglaltak, a magyarországi irodalom részének tekintünk. A szóbeliségben élő műfajoknak viszont legfeljebb az írott emlékekben fel-felbukkanó említéseit, olykor hatását vehetjük számba. A középkori irodalom teljességének megismerésében azonban nemcsak a szóbeli irodalom szinte nyom nélküli eltűnése akadályoz, hanem a könyvkultúra emlékanyagának (kb. 45 000 kódex) mintegy 99 százalékos pusztulása is. (Példaként a legjelentősebb középkori könyvtárak közül kettőt említünk: a pannonhalmi bencés kolostor több százra tehető kódexállományából egyetlen kötet maradt fenn, az esztergomi káptalan kódexeiből pedig kettő található ma a jogutód Főszékesegyházi Könyvtár állományában.) Az elpusztult könyvanyagban, mely nagyrészt az egyetemes kultúrát képviselte, a magyar irodalom arányait nem lehet megállapítani, de háború vagy tűzvész esetén ennek sem voltak jobbak a megmenekülési esélyei.
