„Amiként kezdtem, végig az maradtam”
„Amiként kezdtem,
végig az maradtam”
végig az maradtam”
Nincs semmi okunk kétségbevonni azt, amit versei új folyamát indító darabjában, a Szálkák nyitóversében életműve lényegi folytonosságáról állít: „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.” E változatlan, korán véglegessé formálódott költői arcra azonban az életrajz, a történelem és az eszmei tisztázódás ideje néhány újabb barázdát vésett, amelyek figyelembevételével a kritika három egyenlőtlen szakaszra tagolja a pályát. Az első periódust azok a versek alkotják, amelyek az 1946-ban megjelent Trapéz és korlát c. kötetben láttak napvilágot. Második, hosszú pályaszakasza az 1970-es válogatott versgyűjteményével, a Nagyvárosi ikonokkal zárul, de ezt (az egész legújabbkori magyar líratörténet szempontjából) mérföldkőnek számító Harmadnapon (1959) két rövidebb időszakra tagolja. Utolsó korszaka 1981-ben bekövetkezett haláláig tart, s ennek eredményeit az 1972-ben publikált Szálkák, az 1974-es Végkifejlet és az 1976-ban megjelent Kráter foglalta össze.
