A csehszlovákiai magyar irodalom
A csehszlovákiai magyar irodalom
Hat és fél esztendő után, 1945 tavaszán szabadult a szlovák nép a fasizmus alól. A szlovákiai magyar kisebbség azonban még esztendőkig nem járhatott emelt fővel: az első csehszlovák köztársaság széttörésében kiáltották ki bűnösnek. Tanúból vádlottá tétettek; a kitelepítések, a reszlovakizáció, a jogfosztottság évei következtek. A magyarok a második csehszlovák köztársaságban csak 1948-ban kaptak állampolgárságot.
Szabaddá lett újra a magyar írás; 1920 után harmadszor indulhatott újra a csehszlovákiai magyar irodalom. Ez a kezdés volt a legnehezebb: nemcsak az irodalmat kellett újrakezdeni, de az egész magyar nyelvű kulturális tevékenységet is. Nem volt iskola, nem volt újság, nem volt kiadó, nem volt színház, nem volt író, s alig-alig maradtak meg magyar értelmiségiek. A jogfosztottság, a diszkriminációs intézkedések következtében megritkult, százezrekkel fogyott, fej nélkül maradt az egymilliósként indult népcsoport.
A szlovákiai magyarság otthon maradt írói az emberiség elkötelezettjeiként szólaltak meg, a sérelmek, a kitagadottság után is. S jelentkeztek az alig húsz esztendős fiatalok, akik iskoláikat többnyire földönfutóként végezték. Egri Viktor (1898-1982) és Sas Andor (1887-1962) volt az első ösztönzőjük s Fábry Zoltán (1897-1970) fogta fel és javítgatta leginkább akadozó hangjukat, s adta tovább a csehszlovákiai magyar irodalom két korszakának az örökségét: a humánumot, a népek és kultúrák tiszteletét, az ember az embertelenségben erkölcsi parancsát.
A vox humana fóruma, a magyar kisebbségi élet folyóirata az 1959-ben induló Irodalmi Szemle lett; a jelentkező írók, történészek, szociológusok, folkloristák ott találtak otthonra. Szerkesztői közül Dobos László (1930-) volt a leginkább meghatározó, „az összeszorított fogú, kérdéseket kikiáltó és feleleteket váró strázsa” –, ahogy Fábry Zoltán írta róla. Az ő nevéhez kapcsolódik nagymértékben a Madách Könyvkiadó (1969) létrehozása is. Olyanféle eszméltető, alapozó munkát végzett a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalomban, mint Kós Károly a két világháború közötti erdélyi magyar művelődésben. Regényeiben a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét és történelmét ábrázolta; a hagyományos epika és a modern regénytechnika eszközeivel.
Szilágyi Domokos első felesége, Hervay Gizella költő, aki gyermekük, Kobak tragikus halála után szintén önkezével vetett véget életének
Szilágyi Domokos, a tragikus sorsú költő...
