Humanizmus és sztoicizmus

Teljes szövegű keresés

Humanizmus és sztoicizmus
Nem ismerjük teljes életművét, verseinek kézirata a Tiszába veszett. De azt bizton állíthatjuk: Rimay kora a reneszánsz humanizmus utolsó korszaka. Ő még ahhoz az értelmiségi elithez tartozik, mely az ókori irodalom újrateremtésében látta a legfőbb célt. Kitűnő latin stiliszta volt, s a latin retorikai normákat valamiképp magyar műveiben is érvényesíteni próbálta. Ez az igyekezete körmönfont, túlbonyolított prózastílust eredményezett.
Életre szóló humanista barátság fűzte az utolsó magyar humanista főpaphoz, a jeles könyvgyűjtőhöz, Náprágyi Demeterhez, akivel valahol együtt tanult-nevelkedett. Evangélikus volt, mégis hasonló irodalmi barátságban állt a katolikus polemikusokkal, Pázmány Péterrel és Balásfy Tamással is.
A humanisták mindig érdeklődést tanúsítottak a morálfilozófia iránt. Rimay és társai koruk legnagyobb humanista filozófusára, a németalföldi Justus Lipsiusra figyeltek. Lipsius az antik sztoikus bölcselet feltámasztásának szentelte munkásságát, s Rimay ezt a filozófiát választotta lírai alapeszméjéül. Egy a maga nemében páratlan, verset prózával elegyítő ciklust állított össze, a felekezeti küzdelmeken túlemelkedő vallásosság és a sztoikus morál témakörében. Sajnos ezt sem sikerült teljesen kidolgoznia, s csak halála után jelent meg, voltaképp befejezetlenül, de így is a kor irodalmi csúcsteljesítményének számít. Elkészítette Balassi katonaénekének sztoikus párdarabját (Ez világ, mint egy kert...), melyben a vitéz helytállás példáit rezignáltan, mintegy félelemmel és rettegéssel sorolja elő, mint aki maga sem hisz már a hősiesség céljában: „Táborban hideg szél / Az nap melegével / Hol hidegít s hol hevít, / Éhséggel szomjúság / S nagy nyughatatlanság / Mindentől kedvetlenít, / Mégis az vitézség / Az harcra buzdul s ég, / Ha kit az tisztesség szít.” Az életet nem megélni, csupán elviselni kívánja. Idősebb korában csapások, halál, betegség, rablók támadásai sanyarítják. Mindezt a lipsiusi türelem és belenyugvás segít elviselni, így kisfia halálát is, akit talán legszebb versében így búcsúztat:
Az Úr engem sanyaríta,
Nyavalyák közé szoríta,
Szívemen nagy sebet nyita,
Kivel magához voníta.
Oltoványkámot kivevé,
Szép jó voltát megkedvellé,
El nem töré s meg sem szegé,
Maga kertébe viteté.

A besztercebányai Ebner-ház manierista erkélye

Bronzino: Egy Medici hercegnő portréja

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem