Mikes Törökországi levelei
Mikes Törökországi levelei
Gallipolliban kikötve, Mikes az átmenetinek vélt törökországi tartózkodás napjainak megörökítésére irodalmi levelezésbe kezdett. 1717. október 10-én nem sejtette, hogy a Konstantinápolyba képzelt „édes néné”-nek címzett fiktív leveleit élete végéig kell majd folytatnia az egzotikus országban. A hazatérés reményeinek szétfoszlása lírai sorokat fakaszt a szülőföldimádatáról ismert levélíró tollából. Sorsa miatt kesergő édesanyja levelére csak a gondviseléshez intézett fohász volt fia válasza (1723). S bár olykor benne is feltörtek keserű gondolatok, székely-magyar öntudattól táplált embersége felülemelkedett egyéni sérelmein, mondván: „az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért...” A bujdosásban jelentkező lelki s erkölcsi válság idején emberismeretre valló kritikával és kíméletlen őszinteséggel tárja fel a rodostói udvar belső bajait. A fejedelmi kamarásnak van emberi tapasztalata és erkölcsi alapja a kemény írói ítéletre: „Felinek sincs esziben az ország jova, de mindenik tele torokkal kiáltja a szabadságot”. A derűs humoráról ismert levélíró szokatlanul indulatos hangon bírálja az egyenetlenséget szító „beste kurafiakat”. Leveleskönyve a bujdosó fejedelem és kenyeres társai életének letéteményesévé vált. Mikes gondolatvilágában feldereng a tovatűnt nemzeti királyság és fejedelemség eszméje; a kamarás írásaiban nyomott hagyott a hazai kísérlet, a nemzeti művelődés új távlatait ígérő fejedelmi művelődéspolitika. A művelt és erkölcsös ifjúságban látja az ország jövőjének zálogát. A világot járt nemes nemzeti önismeretre nevel: „mint hazafi azt akarám, hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk, valamint a tudatlanság” (1725). Nem a maga hasznát, hanem az ország boldogulását kereső önzetlen hazafiúság, a munkálkodásra késztető hazaszeretet, a szülőföldhöz s az anyanyelvhez való érzelmi kötődés, a honvágy legmeghatóbb művészi megnyilatkozásai a Mikes-levelekben olvashatók.
A Törökországi levelek autográf kéziratának címlapja
