A fordító Mikes
A fordító Mikes
Élve a rodostói könyvtár választékával, Mikes első fordítása jellemző témaválasztás, Az Ifjak Kalauza (1724) a Sorbonne-Plessis kollégium igazgatója, Ch. Gobinet, Instruction de la jeunesse (Paris 1655) pedagógiai művének átültetése. A levélírótól sokat emlegetett „restes lustaság” ellenszeréül szolgált A. Courtin, Traité de la paresse... (Paris 1763) erkölcsnevelő könyvecskéjének Az idő jól eltöltésének módja mindenféle rendben szépírói igénnyel történt lefordítása (é.n.). A rokokó novellafüzér, Mme de Gomez, Les Journées amusantes (Paris 1722-1731) adaptációja, a Mulatságos napok (1745) Mikes legjobb fordítói szépprózai kezdeményezése. A barokk vallásos szépirodalom korhű emléke a bencés Benoit Van Haeften, Regia via crucis (1635) franciára fordított Le Chemin royal de la Croix (1655) átültetése, a Keresztnek királyi útja (1747) az eredeti emblematikus illusztrációinak a kéziratba ragasztásával. Moralista, vallásos, elmélkedő munkák (Az Epistoláknak és az Evangéliumoknak ...Magyarázatja, 1741; Catechismus Formájára való közönséges Oktatások, 1744; Keresztényi Gondolatok, 1747; A Valóságos Keresztények Tüköre, 1749), néprajzi érdekű, egyháztörténeti forrásművek (A Kristus Jézus Életének Históriája, 1748; Az Izraéliták szokásáról – A Keresztények szokásiról, é.n.; A Sidok és az Új Testámentumnak Históriája, é.n.) együttesen mintegy hétezer kéziratoldalra rúgnak. A legtöbbet fordító magyar író volt, mielőtt Bessenyei György a fordítás fontosságát a nyelvművelés felvilágosodott programjába foglalta volna. Mikes rodostói kéziratos irodalmi hagyatéka 1761. október 2-án történt halála után a 18. század végén került haza. Elsőként a Törökországi levelek kézirata jelent meg (Szombathely, 1794).
Az úgynevezett Mikes-tölgyek a zágoni faluvégen
