Szokások és erkölcsök krónikása
Szokások és erkölcsök krónikása
Különleges hely illeti meg a magyar nyelvű memoárok között Apor Péter (1676–1752) Metamorphosis Transylvaniae (1736) című írását, amelynek témája „Erdélynek régi együgyű alázatos idejében való gazdagságából e mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldusságra való változása”. A szerző székelyföldi nemesifjú, aki katolikus nevelésben részesült, a nagyszombati jezsuitáknál szerzett jogi-bölcseleti diplomát, majd Küküllő vármegye főispánja lett. Bár a Rákóczi-szabadságharc idején nem állt be a kurucok közé, mégis gyanúba keveredett s közel két évet kellett a brassói börtönben töltenie.
Pályafutásával sok tekintetben elégedetlenül, hatvan éves korában írta meg visszaemlékezését, amely azonban nem a múlt eseményeinek elbeszélésére, nem önéletrajzi részletekre irányítja a figyelmet, hanem a 17. századi Erdély tárgyi világának, szokásainak, erkölcseinek megörökítésére vállalkozik. Ezt azonban korántsem csak a tradíciók tisztelete miatt teszi, noha ez is jellemző vonásai közé tartozik. Inkább azért fordul a múlthoz, hogy annál élesebb fénnyel tudja megvilágítani saját korának visszásságait és erkölcsi züllését, az idegen szokások „majmolását”, a „náj módi” követését.
Apor művének elsődleges érdeme, hogy leírásai életszerűek, részletezőek, a történeti néprajz hiteles forrásnak tekintheti őket. Családi ünnepségek, lakomák, táncok, kocsikázások, vadászatok, temetések, divatos öltözetek krónikája az ő műve, s mindez a múltat megszépítő egyéni látásmód aranyfényével vonódik be, a múltra visszatekintő mérlegelés emlékekké alakítja tárgyait, belőlük pedig egy eszményi világ bontakozik ki az olvasó előtt. Ehhez az eszményi világhoz viszonyul aztán minden, ennek fényében sápad el a romlott, kisszerű és silány jelenkor, így válik a múlt az írót övező környezet ellenpontjává. A Bethlen- és Rákóczi-kori független Erdély anyagi jóléte, kissé patriarkális társadalma, erkölcsi egyenessége szembesül itt a Habsburg-birodalom részévé süllyedt, súlyos adóterheket nyögő bürokrácia és korrupció által megrontott életével s ez a szembesítés tanulságos korrajzot eredményez. Nem kétséges, hogy múlt és jelen szembeállításában erős a sarkítás, de épp az egyéni vélekedés markáns kifejeződése miatt sorolható be Apor írása az erdélyi memoárirodalom alkotásainak oly sok egyéni változatot felvonultató sorába.
A barokk kori magyar emlékírás utolsó hajtása Bethlen Kata Önéletírása (1754), amely egy tragikus női sors megörökítése, így szerzőjét előkelő hely illeti meg a magyar nőírók nem túl népes táborán belül.
Cserei Mihály Históriájának egyik főszereplője: Teleki Mihály erdélyi kancellár
Erdélyi magyar főúri pár, 1667 (rézmetszet)
