Korai költészete
Korai költészete
Zsengéit nem ismerjük. Első korszaka a ‘70-es évek végétől 1584-ig tart. Ekkori vallásos költészetét még alig lehet megkülönböztetni a szokványos gyülekezeti énekektől (32., Áldj meg minket...). A szerelemről is csak terjengősen moralizál (30., Mire most, barátom...). Tudálékosan emlegeti a középkori és humanista szerzők kedvelte mitológiai, földrajzi, állattani példákat. Az Eurialus és Lucretia c., ismeretlen szerzőjű széphistória kifejezéskincsének, verselésének hatása egészen rendkívüli; egyesek azonosítják is Balassit és a „Pataki Névtelent”. Balassi lírájában ekkor jelenik meg a vallásos-feudális udvari szerelem eszmerendszere, melyben a lovagnak a hölgyhöz való viszonya az istenszeretetre is, de a hűbérest a hűbérúrhoz fűző viszonyra is hasonlít. A költőt a hölgy tekintete megsebzi, sebesülten „rab” lesz, a rabságból ki lehet „venni”: akkor „szolgává” lép elő, s a hölgytől „zsoldot” kap. Azonban előfordul még, hogy a hölgy esik a lovag rabságába (7., Mondják jövendölők...), vagy, hogy a nők a kezdeményezők (13., Siralmas nékem...; 14., Csak búbánat...; 25., Lelkemet szállotta...), akárcsak az Árgirus-széphistóriában. Balassi e női dalait egyesek Ovidius hatásával magyarázzák, de értelmezhetjük őket egy kezdetleges, férfiuralmon alapuló szerelmi szokásrend és költői hagyomány továbbéléseként is. Nem bárdolatlanság, hanem kezdetlegesség, hogy az ifjú Balassi még nem ismeri a diszkréciót, és szerelmeinek teljes vezeték- és keresztnevét rögzíti.
Ezelőtt néki csak rabja voltam, őtet jutalom nélkül szolgáltam,
Rabságból kivett, szolgájává tett, szolgálatom nem esik héában,
Mert ajakát mint jó zsoldját adja, hogy én megcsókoljam,
Szerelmével ajándékoz, csak hogy tovább is szolgáljam.
(5., Nő az én őrömem...)
Ha szinte érdemem nincs is arra nekem, hogy ő engem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével, engem, mint kórt illessen,
Legyek ferge rabja, bátor ne szolgája, csak szinte el ne vessen.
(Az erdélyi asszony kezéről)
Megfigyelhetjük, hogy miként finomodik Balassi költészetében az udvari szerelem eszmerendszere. Már az első, ifjúkori versrészletben megvan a rabság és szolgálat állapotának rangkülönbsége, ahol is nyilvánvalóan a szolgálat a kívánatos állapot. A kései műben a lírai hős már nem akar szolgává emelkedni, hanem megelégszik a rabsággal. A legnagyobb trubadúrok szintén többre tartották a vágyakozó szerelmet a beteljesülőnél: úgy mondták, hogy nem lovag, hanem kereskedő az, aki viszonzásért eseng. A vallás gyakorlásában ís hasonló a helyzet: az imádkozó nem feltétlenül vár választ, mégpedig kedvezőt, amikor szavait az Istenhez intézi. Az udvari szerelem vallási jelentésére mutat a 2. sor merész, világít és vallásit összevegyítő jelzőcseréje: szép kezével és áldott ereklyével lenne a megszokott, a hétköznapi. (Szómagyarázatok: kór = ‘beteg.: elterjedt gyógyítási mód volt, hogy a beteget megérintették a szent ereklyével, ferge = ‘eszeveszett’, bátor = ‘bár’.)
Rabságból kivett, szolgájává tett, szolgálatom nem esik héában,
Mert ajakát mint jó zsoldját adja, hogy én megcsókoljam,
Szerelmével ajándékoz, csak hogy tovább is szolgáljam.
(5., Nő az én őrömem...)
Ha szinte érdemem nincs is arra nekem, hogy ő engem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével, engem, mint kórt illessen,
Legyek ferge rabja, bátor ne szolgája, csak szinte el ne vessen.
(Az erdélyi asszony kezéről)
Megfigyelhetjük, hogy miként finomodik Balassi költészetében az udvari szerelem eszmerendszere. Már az első, ifjúkori versrészletben megvan a rabság és szolgálat állapotának rangkülönbsége, ahol is nyilvánvalóan a szolgálat a kívánatos állapot. A kései műben a lírai hős már nem akar szolgává emelkedni, hanem megelégszik a rabsággal. A legnagyobb trubadúrok szintén többre tartották a vágyakozó szerelmet a beteljesülőnél: úgy mondták, hogy nem lovag, hanem kereskedő az, aki viszonzásért eseng. A vallás gyakorlásában ís hasonló a helyzet: az imádkozó nem feltétlenül vár választ, mégpedig kedvezőt, amikor szavait az Istenhez intézi. Az udvari szerelem vallási jelentésére mutat a 2. sor merész, világít és vallásit összevegyítő jelzőcseréje: szép kezével és áldott ereklyével lenne a megszokott, a hétköznapi. (Szómagyarázatok: kór = ‘beteg.: elterjedt gyógyítási mód volt, hogy a beteget megérintették a szent ereklyével, ferge = ‘eszeveszett’, bátor = ‘bár’.)
