„A, A, A, te vén törzsökfa...”
„A, A, A, te vén törzsökfa...”
A rokokó átvette, illetve megőrizte a barokkban már nálunk is teljességre jutott, antik, középkori és reneszánsz eredetű műfaji rendszert, akkor is, ha természetesen egyes műfajokat előnyben részesített mások rovására. Különös sajátsága azonban a rövid, csattanós és sok formai játékra alkalmat nyújtó műfajok kedvelése. Tanítómese, képvers, mindenféle hangutánzás; azaz nyitás a vizuális és auditív művészetek felé. A maga korában nemigen becsülték, ma – Weöres Sándor után – jobban értékelhetjük még a rokokó ízlés utóvédharcosát, Édes Gergelyt is (1763–1847). Különösen büszke volt e „mesterkedő költő” – a terminus nagyjából a „rokokót” fedi a Kazinczy-kor ízlése szerint – egyetlenegy magánhangzó-sorra szerkesztett epigrammáira; az idézett példa azt is szemléltetheti, hogyan fogta fel a kor az előző korszak, a barokk egyik vezéreszméjét, a vallásos aszkézist:
Bölcs! szőrköntöst ölts, örömödhöz
több örömöt tölts
Könny-özönök közt nyögj, jöjjön öröm,
könyörögj.
több örömöt tölts
Könny-özönök közt nyögj, jöjjön öröm,
könyörögj.
| (Szőrköntöst öltő bölcsről) |
Csokonai Vitéz Mihály nagy költészetét néhányan szőröstül-bőröstül rokokónak tartották. Ma inkább egyéni stílusszintézist értékelünk életművében, de biztos, hogy a rokokó döntő szerepet játszik e szintézisben.
Báró Amade László
A gödöllői volt Grassalkovich-kastély
