Út a teljes protestáns Bibliáig
Út a teljes protestáns Bibliáig
Magyarországon szinte minden tanultabb protestáns prédikátor kötelességének érezte a Biblia fordítását, a művek nagy része azonban kéziratban maradt és elveszett. Az első nyomtatásban is megjelent reformátori fordítás Székely István 1548-ban Krakkóban kiadott Zsoltárkönyve, prózai zsoltárfordítása. Ez a mű elsősorban tudományos jellegével emelkedik ki a többi közül, olvasmányosnak és gördülékeny stílusúnak kevésbé nevezhető. Fő forrása Sebastian Münster 1534-1535-ben Bázelben kiadott héber-latin kommentáros Ószövetség-kiadása volt, innen veszi át még a magyarázatokat is. Székely az ajánlásban az egész Biblia lefordítását ígérte, s egy helyütt utalt arra, hogy Mózes öt könyve már készen is van – mivel Északkelet-Magyarországon volt protestáns lelkész és utolsó működési helye éppen Gönc volt, nem lehetetlen, hogy ez a kéziratos munkája Károlyi Gáspárra maradt.
A kolozsvári protestáns lelkész és nyomdász, a szász származású Heltai Gáspár nem egyedül kezdett hozzá a teljes Biblia lefordításához, hanem munkatársak segítségével. Munkájukat részenként adták ki hat kötetben 1551 és 1565 között, a végén csak egyetlen kötet hiányzott a teljességhez. A fordítási teljesítmény és a nyelv ilyen körülmények között természetesen nem egyenletes, összességében azonban mégis kedvező a kép. A források használata sem egyforma, a humanista szövegkiadások és a Vulgata nyomán haladtak, de Heltai Luther német Bibliáját is figyelembe vette. Nemcsak a befejezetlenség volt az oka annak, hogy ez a fordítás kevésbé terjedt el Magyarországon, a kis példányszámú és egymástól távoli években megjelent köteteket nehéz volt összegyűjteni.
A debreceni reformátor, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, Melius Juhász Péter (1532-1572) is megpróbálkozott a teljes Biblia részenként való lefordításával és kiadásával, rövidre szabott élete és sokirányú elfoglaltságai azonban nem tették lehetővé, a teljes fordítást. Ami elkészült: Sámuel és a Királyok két-két könyve, a Krónikák könyvei, Jób könyve (1565); az állítólag Szegeden (talán Váradon) 1567-ben kiadott Újszövetségéből nem maradt ránk példány. Melius volt az első, aki lapszéli magyarázatokkal egészítette ki a bibliai szöveget, ezeket (mint ahogy később Károlyi is) feltehetően a forrásul szolgáló latin vagy többnyelvű kiadásokból fordította. Szintén debreceni lelkész volt az a Félegyházi Tamás, aki Sylvester, Heltai és Melius után ismét egy Újszövetség-fordítást készített. Halála miatt munkáját nem tudta befejezni, azt lelkésztársa, Gönci György egészítette ki és adta nyomdába 1586-ban.
