Az erazmista bibliafordítók
Az erazmista bibliafordítók
Már a reformáció előtt nyilvánvalóvá vált az egyháziak számára, hogy az egyedüliként elfogadott és Szent Jeromosnak tulajdonított latin Biblia, az ún. Vulgata jelentősen eltér az eredeti szövegektől. Ekkor megkezdődött a Szentírás héber, arám, szír, görög nyelvű kiadása, nemegyszer poliglott (többnyelvű) változatban is. A legnagyobb jelentőségűvé ezek közül a híres németalföldi humanista, Rotterdami Erasmus görög Újszövetség-kiadása lett, amely latin fordítással és szövegkritikai jegyzetekkel is kiegészült 1516. Erasmus nyomán azután sorra születtek az olyan nemzeti nyelvű bibliafordítások, amelyek már nem (vagy nem csak) a Vulgatát vették alapul.
Magyarországon az első ilyen típusú bibliafordító Komjáti Benedek (†1533) volt, aki 1533-ban Krakkóban jelentette meg művét Szent Pál levelei magyar nyelven címmel, ez az első teljes egészében magyar nyelvű könyv. Komjáti a bécsi egyetemen tanult, később Nyaláb várában az ifjú Perényi Jánost tanította, s úrnője, özvegy Perényi Gáborné Frangepán Katalin kérésére fogott neki a páli levelek fordításának. Egyik forrása egy azóta elveszett középkori kézirat volt (ez, szövegéből ítélve, talán az úgynevezett „huszita Biblia” egyik másolata lehetett), de főként Erasmus Újszövetség-kommentárjára támaszkodott. Fordítása mai szemmel nehézkesnek, terjengősnek tűnik, nemegyszer két szövegváltozatot is megad, csak az egyiket zárójelbe teszi, s ilyen módon illeszti be a magyarázatokat is.
Sokkal tudatosabb író és képzettebb humanista volt már Pesti Gábor (†1548 u.) aki egyébként szintén a bécsi egyetemen tanult. 1536-ban Bécsben jelent meg a négy evangéliumot tartalmazó bibliafordítása Novum Testamentum címen, melyben főként Erasmus kiadására támaszkodott, de felhasználta a Müncheni és a Jordánszky-kódex szövegét is. Nyelvezete tömör, világos, függetleníteni tudta magát a latin szerkezetektől, s azt a nyelvjárást képviseli, amelyből később a magyar irodalmi nyelv is kialakult. A világi pályát választó Pesti Gábor többi művével is – Esopus fabulái (meséi) és a Nomenclatura sex linguarum (hatnyelvű szójegyzék) – beírta magát az irodalom történetébe mint a magyar nyelvű próza úttörője.
A harmadik magyar erazmista bibliafordító Sylvester János (1504-1552) volt, nála a legerőteljesebb a reformáció hatása, bár még ő is egy átmeneti korszak szülötte, akit egyik felekezethez sem tudunk egyértelműen hozzákötni. A krakkói és a wittenbergi egyetemen tanult, Erasmus művei és kedves wittenbergi tanára, Philip Melanchthon voltak rá a legnagyobb hatással. 1534-től a dunántúli nagybirtokos, Nádasdy Tamás birtokán, Sárváron lett iskolamester, itt kezdett neki fordítói munkájának. Nádasdy e munka kedvéért állította fel az ország első magyarul nyomtató nyomdáját Sárvár-Újszigeten, itt jelent meg a fordítás előtanulmányaként Sylvester Grammatica Hungarolatinaja (latin-magyar nyelvtana) 1539-ben, majd maga a nagy mű, az Újtestamentum (azaz a teljes Újszövetség) 1541-ben. A szövege Erasmuson alapul, de nyelvileg korántsem olyan sikerült, mint Pesti Gáboré. Nagy hátránya, hogy í-ző nyelvjárásban készült, s hogy a nyomda által használt ún. gót betűk nálunk nem honosodtak meg, s ez nehézzé teszi az olvasását. Amiről híres az Újtestamentum, az az olvasóhoz szóló időmértékes versben írt ajánlás (bár korántsem az első ilyen kísérlet!) illetve a mű végén található stilisztikai fejtegetés a „képes beszéd”-ről. Sylvester János egyike a század legnagyobb magyar humanistáinak, tudását élete végén bécsi egyetemi tanári állással jutalmazták.
Sylvester János: A magyar nípnek
Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit ígírt ímé vígre meg atta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy halgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azírt ez lűn prófétád, doktorod, ez lűn
Mestered, ez most es, mellet az Isten ada.
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten
El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.
Itt az írásban szól mostan es néked ez által,
Hütre hív mind, hogy senki ne mentse magát.
Az ki zsidóul és görögül és vígre diákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul.
Minden népnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten
Törvényin íljen, minden imádja nevit...
Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit ígírt ímé vígre meg atta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy halgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azírt ez lűn prófétád, doktorod, ez lűn
Mestered, ez most es, mellet az Isten ada.
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten
El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.
Itt az írásban szól mostan es néked ez által,
Hütre hív mind, hogy senki ne mentse magát.
Az ki zsidóul és görögül és vígre diákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul.
Minden népnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten
Törvényin íljen, minden imádja nevit...
