A barokk megjelenése a magyar költészetben
A barokk megjelenése a magyar költészetben
Kései reneszánsz udvari környezetből, a Prágában működő magyar kancellária szellemi köréből indult Nyéki Vörös Mátyás (1575–1654) költői pályája. Előbb kancelláriai hivatalnok volt, majd győri kanonokká nevezték ki s püspöki helynök is lett. Mintegy ötven magyar verset írt, közülük a korábbiak még a manierizmus jegyeit is felvillantó zsoltárfordítások.
Költészetének második szakasza az értékesebb, ekkor születtek terjedelmes elmélkedő-oktató költeményei, a Dialogus (1623) és a Tintinnabulum (1636). Mindkét mű a „négy végső dolog”-ról szól. Az első a test és a lélek halál utáni vitáját jeleníti meg középkori minta nyomán. A gazdagság és pompa közepette élő bűnös ember ítéltetik el itt, de szakítás ez a reneszánsz életöröm elvével is, ennek helyét a komor túlvilágkultusz foglalja el. A második költemény alcíme szerint nem más, mint „a földi részeg szerencsének és dicsőségnek állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő csengettyűje”. A földi élet mulandóságát, az evilági örömök illékonyságát Nyéki egész hasonlatsorokkal illusztrálja:
Inkább higgy felzendült tenger
Hétszer tőrbeesett mezők rókáinak,
És a vadon erdők mérges kígyóinak,
Hogysem e világnak csalárd javainak
| habjainak, |
És a vadon erdők mérges kígyóinak,
Hogysem e világnak csalárd javainak
A mulandóság élménye igen változatos képek révén jelenik meg ezután. A földi világot Nyéki a természet tűnékeny jelenségeihez méri, így lesz gyakori metaforája a szellő, szivárvány, szalmaláng, pára, árnyék, vízi buborék, törékeny üveg. Az olasz és spanyol barokk poézis e jellegzetes képei a magyar költészetben itt tűnnek fel először, megnyitva az utat későbbi népszerűségük előtt. Az örökkévalóság élménye különösen sokat foglalkoztatta a költőt, több versének is ez a témája (Aeternitas, Siralom az halandóságról). Költeményeit sokszor kiadták (még protestáns nyomdák is), szövegei több változatban terjedtek a vallásos énekgyűjteményekben. Gondolati aktualitásán túl csiszolt verstechnikája is vonzóvá tehette műveit, a különböző sor- és strófatípusokat (felező tizenkettes, Balassi-strófa) egyaránt könnyedén kezelte.
Nyéki Vörös mind tematikai, mind formai téren a barokk jellegzetes költője. Eredményei bekerültek a későbbi évtizedek magyar katolikus énekköltészetébe, s annak reprezentatív gyűjteményei (Cantus catholici, 1651; Cantionale catholicum, 1676) őrizték meg poézisének értékes elemeit.
Sárvár, a vár díszterme
Canisius katekizmusát Vásárhelyi Gergely fordította magyarra (Bécs, 1617)
