Életművének jelentősége
Életművének jelentősége
Elődeinek újítását, az antik időmértéket barokkos-latinos tudós tekervényességéből ő honosította „energiás” és zenei magyar versnyelvvé. A klasszicizmus „ut pictura poesis” (a költészet festés) poétikai elvét követve alapjában átformálta azt: a képet a gondolat allegorikus vagy részletező racionális illusztrációjából a többértelmű eszme helyettesítőjévé, szimbólumává tette – megalapozva a magyar romantika lírai nyelvét. Meghatározó szerepe volt abban, hogy irodalmi tudatunk reprezentatív műnemévé a líra emelkedett, s jó másfél századra a költő eszményévé a vátesz, a szellemi-közéleti ember ideáltípusává pedig a költő lett. A dilettáns nemesi literátor öröklött helyzetéből az elsők között lépett a polgári értelmiségi szerep tudatos betöltésének útjára, de ő kötötte azt nyomban és a legparancsolóbban össze a morális fedezet feltétlen követelményével egy olyan eszmény nevében, melynek esztétikus éthosza az antikvitás szellemén átszűrt magyar feudális tudathagyományban gyökerezik. Nemesi világa újat vajúdó válságát így mélyen nemzeti szellemben, de egyetemes és korszerű szinten élte meg és fejezte ki. Nálunk ennek az eszménynek morális-politikai aspektusa és megformálásának fenséges pátosza talált erőteljesebb rezonanciát a reformkor irodalmában; az európai költészethez – Chénier, Schiller, illetve az időben is Berzsenyivel kortárs Hölderlin, Foscolo, Keats világához – inkább ennek az eszménynek erőteljes esztétikai formáltsága, kifejezésének zenei-képi érzékletességű líraisága köti.
A poézis hajdan és most
Részlet
Most a halandó, mint ama büszke lyány,
Villámfénybe vonult isten ölén enyész:
A szent poézis néma hattyú,
S hallgat örökre hideg vizekben.
Részlet
Most a halandó, mint ama büszke lyány,
Villámfénybe vonult isten ölén enyész:
A szent poézis néma hattyú,
S hallgat örökre hideg vizekben.
A Fohászkodás kéziratának első lapja
Berzsenyi síremléke a niklai temetőben
