Az ütemhangsúlyos verselés
Nyelvi alapja a természetes beszédütem, amelyet a hangzó nyelvi szólamok kiemelkedő, nyomatékos szótagjai hoznak létre. Ez a szólamnyomatékos ritmuselv vagy a szólamtagolás elve.
A szólam a szónál nem kisebb, a teljes mondatnál viszont nem nagyobb folyamatos beszédszakasz, amely mind jelentése, mind hangzása szerint viszonylag zárt, összefüggő egységet alkot. A rövidebb (1 – 5 szótagnyi terjedelmű) szólam önmagában képez beszédütemet (pl. Hol volt, || hol nem volt). A hosszabb (5 – 10 szótagnyi) szólam már a beszédben is ritmusosan ketté oszlik, szorosan összetartozó, természetes ütempárt képez (pl. hetedhét | országon).
Beszédünkben a szólamokból alakult ütemek és ütempárok kezdetét (első fontos szavának első szótagját) hangzásbeli kiemelkedés, nyomaték jelzi. A nem önálló jelentésű segédszók, simulószók (például névelők, kötőszók) általában nem hordoznak ilyen határjelző nyomatékot (pl. a gazda || várta a | kapuban). Az ütempár belsejében is nyomatékos szótaggal kezdődik az új ütem. Ez a belső határ azonban nem mindig és nem feltétlenül szókezdet (pl. kedve szottyant, || hogy megháza- | sodjék).
A beszéd ütemei és ütempárjai viszonylag egyszerű, szótagszám tekintetében is rendezett formát öltenek a szólamtagolás ritmuselvén alapuló magyar ütemhangsúlyos verselésben. A mondatok verssorokká rendeződnek, a beszédütem versütemmé alakul, a hangsúlynak nevezett erősségi nyomatékok meghatározható rendben ismétlődnek. Az ütempárok külső határán következetesen visszatérő szóköz, beszédszünet: sormetszet jelentkezik (jele: ||). A sorok és az ütemek szótagszáma vagy bizonyos szűk határok között ingadozik, vagy éppen visszatérő rend szerint, pontosan ismétlődik.
A sorozatosan ismétlődő hangzásbeli megfelelések számszerűen leírható rendszere a metrum vagy versmérték. A metrum érzékelhető formában megjelenik a versben, de bizonyos értelemben el is különíthető a tényleges, hangzó szövegtől: elvont képlettel, számokkal, jelekkel is kifejezhető. A megvalósuló, hallható versritmus viszont, bár a versmértéket is magában foglalja, soronként, ütemenként változik, a konkrét szövegtől függően egy kicsit mindig más és más színezetű.
Az ütemhangsúlyos verssor ütemekből (jele:Ü) és ütempárokból (jele: ÜP) állhat. Szerkezeti alapon megkülönböztethetünk elemi sorokat (Ü vagy ÜP), metszetes sorokat ( Ü||ÜP, ÜP||Ü vagy ÜP||ÜP) és két sormetszetet tartalmazó nagysorokat ( ÜP||ÜP||Ü vagy ÜP||ÜP||ÜP).
Az ütemeket egyetlen számmal, a bennük foglalt szótagok számával is jellemezhetjük, de közelebb járunk a valóságos hangélményhez, ha a kiemelkedő, hangsúlyos szótag helyét is jelezzük. Képletünkben ilyenkor a függőleges pálcika magát a szótagot, az áthúzás a kiemelkedés tényét, a hangsúly helyét jelöli, pl. † | | | (4), † | | (3), † | (2), † (1).
A négyes ütem önmagában is gyakori, a rövidebbek azonban inkább valamely ütempár részeként fordulnak elő. Az értelmileg összefüggő, ritmikailag ketté oszló szólamokból 5, 6, 7, 8 szótagnyi terjedelmű természetes ütempárok jönnek létre. Ezek legegyszerűbb, leggyakoribb versbeli alapformáit külön táblázatba foglaltuk. (Az alkalmazott jelek magyarázata: ‡ = szólamkezdő főnyomaték; † = belső melléknyomaték; | = hangsúlytalan szótag; | = belső ütemhatár.)
Régi magyar költészetünkben gyakori volt a szótagszámváltó sorképzés, az úgynevezett tagoló vers, melyben az egymásnak megfelelő egységek (ütemek, ütempárok, verssorok) szótagszáma még nem állandósult. A 15. századból fennmaradt Szent László-énekben például miden verssor két ütempárból áll, közöttük sormetszettel (vagyis ÜP || ÜP szerkezetű), szótagszámuk 9 és 13 között szabadon váltakozik. A 16. század énekelt, főként epikus költészetében a sorok szerkezete fokozatosan rögzült, kialakultak a szótagszámtartó, kötött sormértékek.
A versmértékekkel foglalkozó tudomány, a metrika az alapformák mellett némileg eltérő szerkezetű mértékváltozatokat is megkülönböztet. Ilyen változat lehet a fordított ütempár, például a 2|3 szerkezetű fordított ötös (Ilyen | könyörgést), a 2|4 szerkezetű hatos (Őszbe | csavarodott), a 3|4 szerkezetű hetes (csillagok | palotája); a késleltetett, eltolódott ütemhangsúly, például felező hatosban (de az is | ringassa) vagy nyolcasban (aki bátor, aki vitéz); és még néhány ritka, szokatlan ütemkapcsolat, például a 4|1-es osztású ötös (Szól a kakas | már) vagy a nem felező, 5|3 osztású nyolcas (Egy szép tavaszi | éjszakán).
Az ütemhangsúlyos verselés elemi sorfajai elvileg 1 – 9, gyakorlatilag többnyire 4, 5, 6, 7, 8 szótagúak és egyetlen ütemből vagy ütempárból állanak. A metszetes sorfajokat és a nagysorokat az ismétlődő sormetszet előtti sorrész szótagszáma alapján rendszerezhetjük.
Az alábbi táblázatok egyikén a magyar ütemhangsúlyos versrendszer nyelvileg (és elvileg) lehetséges, a költői gyakorlatban is előforduló sormértékei szerepelnek, a másikon pedig néhány gyakoribb, ismertebb változat, a költészetből idézett szövegpéldákkal.
Az ütemhangúlyos verselés szerkezeti rendjében a verssorok egymáshoz társulva sorpárokká, sorkapcsolatokká, majd versszakokká rendeződnek. A szorosabb összetartozást többnyire sorvégi egybecsengések, hangmegfelelések: rímek is jelzik.
A természetes ütempárok alapformái
| ütempár | szótagszám | alapforma | verspélda |
| ötös | | 3 | 2 | | ‡ || | †| | | Elment a | két lány |
| hatos | | 3 | 3 | | ‡ || | †|| | | Ösztövér | kútágas |
| | 4 | 2 | | ‡ || | †| | | hórihorgas | gémmel |
| hetes | | 4 | 3 | | ‡ || | †|| | | Húsz esztendőm | hatalom |
| nyolcas | | 4 | 4 | | ‡ || | †||| | | Lelkem édes | kévánsága |
A magyar ütemhangsúlyos versrendszer sormértékei
ELEMI SOROK:
| ÜTEMPÁROK ÉS ÜTEMKAPCSOLATOK: |
| kettes alapú | | 2|1 | 2|2 | 2|3 | 2|4 | 2|5 |
| hármas alapú | | 3|1 | 3|2 | 3|3 | 3|4 | 3|5 |
| négyes alapú | | 4|1 | 4|2 | 4|3 | 4|4 | 4|5 |
METSZETES SOROK:
| ötös alapú | | | | 5||5 | 5||6 | 5||7 | 5||8 |
| hatos alapú | | 6||3 | 6||4 | 6||5 | 6||6 | 6||7 | 6||8 |
| hetes alapú | | 7||3 | 7||4 | 7||5 | 7||6 | 7||7 | 7||8 |
| nyolcas alapú | | 8||3 | 8||4 | 8||5 | 8||6 | 8||7 | 8||8 |
NAGYSOROK:
Néhány nevezetes ütemhangsúlyos sormérték szövegpéldái:
Elemi sorok
| paizsán | (Arany János: Mátyás anyja) |
| homlokomra | (József Attila: Tedd a kezed...) |
| ember-alakban | (Juhász Ferenc: Ez: történelem) |
| földerül majd mással | (József Attila: Ringató) |
| ha egyszer jobb időt lát | (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában) |
Táncoljatok, ti sarkantyús,
| Tulipánfejű kakasok | (Nagy László: Tulipánfejű kakasok) |
Metszetes sorok és nagysorok:
Négyes alapú sorfajok (Ü||ÜP)
| 4||6 | Aki szegény, || az a legszegényebb | (József Attila) |
| 4||7 | Ropog a tűz, || messze süt a vidékre | (Arany János) |
Ötös alapú sorfajok (ÜP||ÜP)
| 5||5 | Summáját írom || Eger várának | (Tinódi Sebestyén) |
| 5||6 | Itt régi átkok || mélyesre mélyűlnek | (Ady Endre) |
| 5||7 | Te vagy énnékem || győzhetetlen fegyverem | (Zrínyi Miklós) |
Hatos alapú sorfajok (ÜP||Ü vagy ÜP||ÜP)
| 6||3 | Búcsúznunk kell újra, || kicsi ház | (Babits Mihály) |
| 6||4 | Fortuna szekerén || okosan ülj | (Faludi Ferenc) |
| 6||5 | Hoztál-e pirosló || új búza-magot? | (Arany János) |
| 6||6 | Barlangjába belől || bömböl a mord medve | (Csokonai V. M.) |
| 6||7 | Vajjon s mikor leszön || jó Budában lakásom | (Bornemisza Péter) |
Hetes alapú sorfajok (ÜP||ÜP)
| 7||5 | Véghetetlen irgalmu || szentséges Isten | (Zrínyi Miklós) |
| 7||6 | Igyunk, lakjunk egymással || vígan szeretetbül | (Balassi Bálint) |
Nyolcas alapú sorfajok (ÜP||Ü vagy ÜP||ÜP)
| 8||4 | Gyülekezik már a fecske, || megy a gólya | (Tompa Mihály) |
| 8||5 | Nyolc esztendő nem a világ, || lehet próbálni | (48-as népdal) |
| 8||6 | Sok csudát tött mindörökké || az hatalmas Isten | (Szkhárosi Horvát András) |
Tizes alapú nagysor (ÜP||ÜP||ÜP)
| 5||5||6 Istenem uram! || kelj fel immáron, || mutasd meg magadat | (Sztárai Mihály) |
Tizenkettes alapú nagysorok (ÜP||ÜP||Ü vagy ÜP||ÜP||ÜP)
| 6||6||4 Sok ideje immár, || hogy lelkem szomjan vár || mentségére | (Balassi Bálint) |
6||6||7 Nyomán is tavasszal || teremjen rózsaszál, || s keserüljön engemet
Ez utóbbi sorfajt – legnevezetesebb művelőjéről – Balassi-sornak nevezik.
Az ütemhangsúlyos versformáknak elvileg nem szükségszerű, de a költői gyakorlatban kezdettől fogva szinte elmaradhatatlan kísérő jelensége a rímelés. A sorvégek – vagy néha az egyes sorrészek – egybecsengésének hangulatteremtő zenei hatása és szójelentéseket egybevillantó, képzettársító szerepe is van. Emellett a sorhatárok felismerését, a versmérték rendjének érzékelését is elősegíti. A kölcsönös hangmegfeleléseket azonos betűjelekkel szokták szemléltetni. (A nem rímelő vaksor jele: x .) Néhány gyakoribb rímszerkezet külön nevet is kapott, például páros rím (aabb), bokorrím (aaaa...), keresztrím (abab), félrím (xaxa), visszatérő rím (aaxa), ölelkező rím (abba), ráütő rím (ababb).
rímszerkezetet a versszakok felépítésével és a sorok metrikai szerkezetével együtt, közös képletben is kifejezhetjük. A Balassi-sorokból építkező Balassi-strófa képlete például a sorokon belüli, ütempárok közötti rímelést is feltünteti: 6a || 6a || 7b, 6c || 6c || 7b, 6d || 6d || 7b.
Kisfaludy Sándor kedvenc szakaszmértéke, a Himfy-strófa pedig ilyen szerkezetű: 8a, 7b, 8a, 7b, 8c, 7d, 8c, 7d, 8e, 8e, 7f, 7f.
)
