Idegen eredetű ősi nevek
Idegen eredetű ősi nevek
A török eredetű nevek között legnagyobb számban az állatokat jelentő szavak találhatók. Minden nép vagy törzs történetében volt egy olyan időszak, amikor kereste az eredetét, s magát mitologikus magyarázatokkal egy-egy erős erdei vadállattól vagy ragadozó madártól származtatta. Az ilyen török neveket átvették a magyarok is, némelyik gyakorivá, divatnévvé is vált a honfoglalás korában, s az is maradt egy ideig: Ĺkus ’fehér sólyom’, Kărcsă ’fekete sólyom’, Kărtăl ’fekete sas’, Bese ’kánya’, Tiván ’vadászsólyom’, Torontál ’vándorsólyom’, Turul ’sas’; Bărs ’párduc’, Bugă ’bika’, Kăplon ’tigris’, Kurd ’farkas’, Teke ’zergekos’, Tonuzoba ’vadkan, vaddisznóapa’. Természetesen voltak más jelentésű török neveink is: Ajtony ’arany’, Olup ’bajnok’, Csaba ’pásztor’ és két óvónév is; Balmaz ’nem vagy’ és Szatymaz ’nem eladó’.
A megfejtetlen nevek olyan népektől való átvételek, amelyek kihaltak, nyelvükről keveset vagy semmit sem tudunk, esetleg olyan nagy változást szenvedett egyes nevek alakja a följegyzésükig, hogy ma lehetetlen egyeztetni bármiféle magyar vagy ismert idegen szóval (későbbi nyelvtudósok természetesen rájöhetnek még némelyiknek a megfejtésére): Csamir, Cseküd, Csolloka, Debe, Kecse, Keme, Melka, Migla, Nabut, Piküd, Pulacs, Ruga, Selke stb.
