A reneszánsz és barokk
A reneszánsz és barokk
Az első „mintaszónoklatok” közé tartozik a ferences Temesvári Pelbárt (1435 k.–1504) több kötetes prédikációgyűjteménye (1498). A Karthauzi Névtelen prédikáció- és legendagyűjteményével – egyik legjelentősebb nyelvemlékünk, az Érdy-kódex tartalmazza – anyanyelvén kívánja egész évre szent olvasnivalóval ellátni a latinul nem tudó apácákat és laikus testvéreket. Pázmány Péter (1570-1634) a magyar szónoklás egyik legnagyobb egyénisége. A katolikus egyházi irodalomnak szinte minden műfajában fontosat alkotott. Magyari Istvánnak Az országokban való sok káromlásoknak okairól című könyvére írt feleletével (1603) megnyitotta a hitviták, a vitairodalom sorát. A „minden vasárnapokra és egynéhány ünnepekre” szóló beszédeiben erkölcsöt tanít. Vitairatait, prédikációit, erős logika, tömörség, a bonyolult jelenségek áttekinthetővé, az elvontnak szemléletessé tétele, a különféle hangnemek alkalmazása jellemzi a pátosztól az iróniáig, a nyerseségtől a líraiságig. Érzékletes képei, ritmikus körmondatai, metaforái, fokozásai és halmozásai a korai barokk próza jellegzetes vonásai.
A 17. században főleg poétikai kézikönyvek jelennek meg magyar szerzőktől. A munkák zöme az iskolai oktatás számára készült. A Debreceni Kollégiumban például a grammatika mellett nagy szerepet kap a beszéd szerkezeti felépítését tárgyaló retorika és a meggyőzést szolgáló dialektika, a pozsonyi líceum 1694-es tanterve a retorika elméleti kérdései után gyakorlati alkalmazását szorgalmazza. A nyelvi elemek, a trópusok, stílusalakzatok használatát korábban, a poétikai osztályban tanítják. A logikai, politikai, etikai ismereteket sem nélkülözhető retorikát a meggyőzés eszközének tekintették és az utolsó osztályban tanították. A 16-18. és a 19-20. századi tantervekben a sorrend megváltozott. A retorika előbb passzív tudnivalóvá, majd a prózai írásművek elméletévé vált. S mivel a költői műalkotást a prózánál bonyolultabbnak tekintették, a retorika és a poétika helyet cserélt az oktatásban. Mindehhez járult, hogy a magyar retorikák szerzői és a retorika oktatása mindig is akkor fordul nagyobb figyelemmel a műfajok, a szónoki beszéd formai elemeinek és általában a retorikának elméleti vizsgálata, leírása felé, amikor a politikai körülmények miatt korlátozódik a közéleti szólásszabadság. Amint enyhül a politikai nyomás, a retorikák nagyobb mértékben tárgyalják a szónok személyiségével, a meggyőzés, az érvelés eszközeivel, módjaival kapcsolatos tudnivalókat.
Ez is magyarázza, hogy bár a Ratio educationis még a gyakorlathoz szeretné közelíteni a retorikát, közéleti műfajai mégis a poétika mögé, és a templomi igehirdetésbe szorulnak. A szónoklásnak a politikában kicsi az élettere.
