A nyelvi-stilisztikai eszközök számbavétele
A nyelvi-stilisztikai eszközök számbavétele
Bárczi Géza, a tíz éve elhunyt európai hírű nyelvtudós ezt írta a nyelvek jellemző sajátságairól: „... minden nyelvnek megvannak a maga jellemző sajátságai mind a szókincs... (árnyaló képesség, kifejezésbeli pontosság stb.), mind a hangrendszer, mind pedig a nyelvtani felépítés szempontjából... E sajátos vonások egy része értelmi és esztétikai szempontból előnyös, mert változatos és színes, tömör vagy világos fölépítésű stb. kifejezésmódokat tesz lehetővé, más jellegzetességek viszont kevésbé előnyösek. ” Majd nyelvünk erényeit így sorolja fel: „... színes, változatos hangzás, rendkívüli metrikai rugalmasság; tömörség, szoros logikus kapcsolás; finom árnyaltság, képszerűség; pontos fogalomalkotásra való képesség.” Ezeket a sajátosságokat mint adottakat természetesen felhasználhatja a magyar beszélő és író valamennyi közlésben.
Ami most már a nyelvi-stilisztikai változatok (variánsok) közötti válogatási lehetőséget illeti, a következőket jegyezhetjük meg. Érthetően, a szűkebb nyelvtan (az alaktan és a mondattan) területén kisebb a válogatási lehetőség, viszonylag kevesebb az ún. nyelvtani szinonimák száma (pl. várj és várjál: a felszólító mód egyes szám második személyében a rövidebb változat határozottabb felszólítást, parancsot jelöl, a hosszabb forma viszont enyhébb felszólítást, kedveskedőbb változatot takar). A szó- és kifejezéskészlet szinonimakészlete már igen gazdag, e tekintetben tehát nagy a válogatási lehetőség (az ’ember’ jelentésű szót a kommunikációs tényezőktől függően helyettesíthetjük többek között a következő stílusminősítésű szavakkal: hivatalos: személy, egyén, fő; választékos: halandó, lélek; irodalmi: emberfia; bizalmas: pasas, pasi, pali, pofa; tréfás: mókus, muki; argó: hapsi, manusz, muksó, pacák, pók, szivar, ürge stb.). És szinte korlátlan a lehetőség a hasonlatokat, a szóképeket, a képeket illetően. Ez utóbbit a költők bizonyítják legjobban, Ady például ezt írta magáról Szeretném, ha szeretnének című versében:
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
Petőfi meg ilyen képpel, majd hasonlattal kezdi Egy gondolat bánt engemet című versét:
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
