AZ ÉLŐ STÍLUS (Szathmári István)
AZ ÉLŐ STÍLUS
(Szathmári István)
(Szathmári István)
A stílus szó eredetileg (a görögöknél és a rómaiaknál) egyik végén hegyes, a másik végén tompa íróvesszőt jelentett, amellyel a viaszréteggel bevont táblára a betűket felvésték, illetőleg bekarcolták. Az íróeszköz nevével később az írásnak, a szerkesztésnek, a fogalmazásnak a módját jelölték. Ilyenformán ma a stílus szó nagyon sok nyelvben a gondolatok, az érzések, egyáltalán a közölnivaló kifejezésének a módját jelenti.
Hogy a stílus lényegét megérthessük, rá kell mutatnunk, hogyan jön létre. Induljunk ki Petőfi Vasúton című versének egy részletéből!
Száz vasutat, ezeret!
Csináljatok, csináljátok!
Csináljatok, csináljátok!
Magáról a kilenc szakaszból álló versről csupán annyit, hogy a költő 1847-ben írta, nyilván a Pest és Vác között 1846-ban megindult vasúti közlekedés hatására. Mindenesetre bámulatos, hogy Petőfi mennyire megérezte, meglátta a vasút eljövendő szerepét, többek között éppen a műveltség terjesztésében: „Bennök árad a műveltség. Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei.”
A kiemelt két sor kemény felszólítás, sőt parancs. Mi teszi hatásossá? Röviden az, hogy a ‘csináljunk sok vasútat’ lényegi mondanivalót a költő másként fejezi ki. A ‘sok’ fogalmát a száz „helyettesíti”. Ez a szó pedig utal a határozott számnévre, de jelzi a túlzó ‘nagyon sok’-at is. Petőfi azonban ezzel sem elégszik meg. Értelmezőként – tehát külön hangsúlyozva – és fokozást is alkalmazva odateszi: ezeret, méghozzá ebben a régies, archaikus, vagyis feltűnő formában. És a „Száz vasútat, ezeret!” sor hiányos mondat is. Így (megrövidítve, tömörítve) még szigorúbb parancs. (A tárgyesetű szóalakot aztán gondolatban vagy kiegészítjük egy megfelelő igével, pl. építsünk, építsetek, vagy pedig a következő sorbeli „Csináljatok, csináljátok!” igéjét értjük oda utólag.) Még tovább menve a többes szám első személyű igealakkal képviselt általános alanyt (csináljunk!) – amely mivel a beszélő is beleértendő, enyhébb felszólítás kifejezője – a költő mintegy felcseréli a többes szám második személyű igealakkal. Ez ugyanis bár közvetlenebb kapcsolatot sugall, mégis jóval szigorúbb, hisz ez esetben a beszélő másoknak ad ki parancsot. Ezenkívül megismétli a szóalakot, és az ismétléssel jelzett nyomatékot azzal is növeli, hogy az ige másodszor tárgyas ragozásra vált (csináljátok!), azaz jelzi, hogy a cselekvés a „vasút”-ra vonatkozik, anélkül, hogy leírná, akár csak névmás formájában is. És akkor még nem beszéltünk a verstani sajátságokról: a két, erősen elváló ütemről, illetve a ritmusról (a rím egyébként csak a teljes versszakban és még inkább az egész versben érvényesül) és az előbbiekkel együtt jelentkező más jellegű nyelvi eszközök (hangsúly, hangerő, hanglejtés, beszédtempó, szünet) hatásáról:
Száz vasútat, | ezeret!
Csináljatok, | csináljátok!
Csináljatok, | csináljátok!
(Az első szótagokat erős hangsúlylyal, nagyobb hangerővel ejtjük, a jelzett ütemhatárokon viszonylag hosszabb szünetet tartunk, továbbá lassúbb, méltóságteljesebb lesz a beszédtempó.)
A stílus az egyik – régies és egyszerű – meghatározás szerint az a mód, ahogyan a közlés meg van szerkesztve. Petőfi a ’csináljunk sok vasútat’ közlést – mint láttuk – elemeiben és összességében sokkal hatásosabban fejezte ki. Valóban, a stílusnak nagyon jellemző a közlés céljának megfelelő hatásosság, más megfogalmazásban: a többlet. Az idézett példát tekintve többlet (más kifejezéssel: járulékos közlemény) az a hatás, amelyet a két Petőfi-sor a ’csináljunk sok vasútat’ elsődleges logikai mondanivalón kívül megéreztet.
A stílus eszközei
Stílus és kommunikáció
A stílusérték
A publicisztikai stílus
Napjaink publicisztikai stílusa
A nyelvi-stilisztikai eszközök számbavétele
A nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere
