Jelosztályozások, jeltipológiák
Jelosztályozások, jeltipológiák
A filozófiában, logikában aszerint csoportosítják a jeleket: mennyire egyediek, mennyire közvetlen a kapcsolat a jel tárgya és a jel hordozója között. A kommunikációelmélet szerint belső és külső jelforrások, csatornák és kódok szerint különböztethetjük meg a jeleket. A nyelvtudományban a jelentés különböző rétegeit (közvetlen jelentés, ennek „értelme”, a használat) különböztetik meg. Az irodalomban, zenében, művészeti alkotásoknál a kifejezés, az átvitt (szimbolikus) jelentés, egyes elemek (motívumok) visszatérése, megváltozása az egyik legtöbbet vizsgált jelenség. A kultúra szemiotikájában megkülönböztetjük egymástól a múltra, jelenre vagy jövőre (posztfiguratív, konfiguratív, prefiguratív) jeleket. Ám már a logika is különbséget tett a kijelentés, a megállapítás és a következmény típusú jelek között. Az indukció és a dedukció mellett az abdukció is sajátos jelértelmezés: ilyen például a detektívek nyomolvasása, értelmezése.
A csoportosan megjelenő jelek esetében fontos ezek „mintaszerű” (paradigmatikus) és „szerkezetszerű” (szintagmatikus) összefüggéseinek tisztázása. Nemcsak az operettekben jelenik meg a fennkölt szerelmespár és a szolgálók kontrasztja, hanem a Csongor és Tünde színpadán is. Madách Ádámja egy-egy következő színbe az előbbi problémájának megoldhatatlanságát látva jut el. II. János Pál pápa felvett uralkodói neve közvetlen elődjére utal, aki viszont két elődje (VI. Pál és XXIII. János) egyszerre követőjeként kombinálta e két nevet együvé.
| Használat | Informatív | Értékelő | Késztető | Rendszerező |
| megjelölő | tudományos | fiktív | törvényszerű | kozmológiai |
| kiemelő | mitikus | költői | erkölcsi | kritikai |
| előírásszerű | technológiai | politikai | vallási | propagandisztikus |
| formatív | logikai-matematikai | retorikus | grammatikai | metafizikai |
A szemiotikai szövegek típusai, Morris rendszere szerint
