A jelek rendszere
A jelek rendszere
Számunkra nincsenek egyes, elszigetelt jelek, mindegyikük csak egy rendszerben értelmezhető. A piros szín a tiltás jele a közlekedési lámpákon, ám az ünnepeket jelzi a naptárban. A kipirult arc utalhat az erős testmozgásra, betegség okozta lázra, örömre, szégyenre és hazugságra egyaránt. Petőfi versének és a kommunista mozgalomnak „piros/vörös zászlója” eredetét tekintve alighanem először a tengeri közlekedésben használt figyelemfelhívó vászondarab, mint amilyen a közelmúltig ismert volt bakterek, nagyméretű rakományt szállító járművek jelzéseként. Aki nem ismeri a megfelelő jelek rendszerét, az egyes jeleket sem tudja használni, vagy félreérti ezeket. A „zöldek mozgalma” nem azonos a „barna” vagy éppen „kék” politikai és társadalmi mozgalmakéval.
A „sárga szakszervezetek” nem a „sárga veszedelem” megtestesítői, nem az ő olvasmányuk a „sárga regény”, és mindennek nincs köze a „sárga irigységhez” vagy éppen a „sárgasághoz”.
Úgy is rendszerszerűek a jelek, ahogy egymáshoz kapcsolódnak. Mint ahogy egy sakk-játszmában sem mindegy, hogy ugyanaz a lépés (mondjuk Hxb4, hogy jelekkel idézzük) a játszma mely részében történik.
A jelek társadalmilag, történetileg és kulturálisan is különböző rendszerekbe illeszkednek. Ma a francia, spanyol vagy cigány király (no meg a Burger King „királya”) egészen más jelviszonyt tükröz, még akkor is, ha a „király” szó, vagy egy stilizált korona egyaránt hozzájuk kapcsolható.
A jeleket megfejtők (interpretálók) is más-más jelrendszerekbe illesztik a jeleket. Egy újszülött vagy halott ember más jeleket mutat a család, az orvos vagy a bűnügyi nyomozó számára. A műalkotások jelviszonyainak szinte számtalan előadásbeli és értelmezési lehetősége van.
