Az összetett szavak alaki viselkedése
Az összetett szavak alaki viselkedése
Az összetett szavak toldalékolásának módját az határozza meg, hogy összetételi tagjaik szorosan vagy lazán kapcsolódnak-e egymáshoz. Szoros kapcsolódásúak a szerves alárendelések és a mellérendelések egy része, valamint a szervetlenek is. Laza kapcsolatúak csak a mellérendelő típusúak között található. A szoros és a laza kapcsolat különbségét a helyesírás is tükrözi, mivel a szoros szerkezetet egybe, a lazákat kötőjellel kell írni.
Az ikerszók
Régebbi nyelvtanaink az ikerszókat is a mellérendelő szerves szóösszetételekhez kapcsolták, a mai nyelvtudományban azonban egyre többen valljuk, hogy az ikerítés önálló szóalkotásmód, csakúgy, mint a képzés, a szóösszetétel vagy a szórövidítés. Miért változtattunk álláspontunkon? – A szerves összetételek alkotóelemei között nyelvtani kapcsolatnak kell lennie. De grammatikai kapcsolat csak a jelentéssel bíró szavak között lehet. Az ikerszókban pedig az egyik tag vagy éppen mindkettő jelentés nélküli: ugrabugrál, hepehupás. Egyetlen ikerszót sem alakíthatunk át szószerkezetté: *ingyom és bingyom, *cica és mica. De az ikerszók nem hasonlíthatók a szervetlen összetételekhez sem. Létrejöttük a mondaton kívül történik meg, az esetek többségében sajátos szóalkotásmóddal: amikor egy adott szóhoz egy hasonló jelentésű, játékos hangulatú „ikerpárt” fűzünk: csigabiga, mendemonda. Ám ennek az „ikertestvérnek” nincsen semmiféle jelentése, nem is nevezhető szónak. A hangutánzó, hangulatfestő szavak és az egyéb indulatszók belső szóteremtéssel születnek: hejehujázik, irgum-burgum. Az ikerítéssel létrejött szavakat ezért nem tanácsos a szóösszetételek között számon tartani.
Régebbi nyelvtanaink az ikerszókat is a mellérendelő szerves szóösszetételekhez kapcsolták, a mai nyelvtudományban azonban egyre többen valljuk, hogy az ikerítés önálló szóalkotásmód, csakúgy, mint a képzés, a szóösszetétel vagy a szórövidítés. Miért változtattunk álláspontunkon? – A szerves összetételek alkotóelemei között nyelvtani kapcsolatnak kell lennie. De grammatikai kapcsolat csak a jelentéssel bíró szavak között lehet. Az ikerszókban pedig az egyik tag vagy éppen mindkettő jelentés nélküli: ugrabugrál, hepehupás. Egyetlen ikerszót sem alakíthatunk át szószerkezetté: *ingyom és bingyom, *cica és mica. De az ikerszók nem hasonlíthatók a szervetlen összetételekhez sem. Létrejöttük a mondaton kívül történik meg, az esetek többségében sajátos szóalkotásmóddal: amikor egy adott szóhoz egy hasonló jelentésű, játékos hangulatú „ikerpárt” fűzünk: csigabiga, mendemonda. Ám ennek az „ikertestvérnek” nincsen semmiféle jelentése, nem is nevezhető szónak. A hangutánzó, hangulatfestő szavak és az egyéb indulatszók belső szóteremtéssel születnek: hejehujázik, irgum-burgum. Az ikerítéssel létrejött szavakat ezért nem tanácsos a szóösszetételek között számon tartani.
A szoros kapcsolatú összetételek toldalékolása olyan, mint bármely más szótári szóé: a képzőket, jeleket, ragokat a szó végződéséhez illesztjük: bűnbocsánatra, szakavatottságából. Más toldalékolási módot a szoros összetétel nem tűr meg. Ha valamilyen okból mégis az előtagot kívánjuk toldalékolni, akkor az összetett szó szintagmává, szószerkezetté esik szét: névnapom – nevem napja; nagyszabású – nagyobb szabású.
A valódi mellérendelések laza típusa (csúszik-mászik, ország-világ) a toldalékolás szempontjából mintha a mellérendelő szószerkezethez állna közelebb, ugyanis az előtagot és az utótagot is el kell látnunk a megfelelő toldalékkal: csúszott-mászott, országot-világot.
A kettőztetéssel létrejött mellérendelések, ha ragozhatók egyáltalán, toldalékolásuk típusonként más és más. A szóismétlések mindkét fele ragozódik; ötöt-ötöt, egyet-egyet. A tőismétlések előtagja merevvé válik, mindig állandó; így csak az utótagjuk kaphat ritkán toldalékot: nőttön-nőtt, réges-régire.
Az összetett szavak szerkezeti osztályozása
Szervesek:
Alárendelők:
alanyosak: magvaváló, dércsípte,
tárgyasak: sokatígérő, favágó,
határozósak: útonálló,
jelzősek: háromágú, kékszakáll.
Mellérendelők:
ismétlések: csak-csak,
álikerszók: dúl-fúl, ázik-fázik,
valódi szoros összetételek: rúgkapál, kínhalál,
valódi laza összetételek: üggyelbajjal, szíve-lelke.
Szervetlenek:
fogadjisten, egyszeregy, bármikor, sohasem, hogysmint.
Szervesek:
Alárendelők:
alanyosak: magvaváló, dércsípte,
tárgyasak: sokatígérő, favágó,
határozósak: útonálló,
| gondterhes, |
Mellérendelők:
ismétlések: csak-csak,
| unos-untalan |
valódi szoros összetételek: rúgkapál, kínhalál,
valódi laza összetételek: üggyelbajjal, szíve-lelke.
Szervetlenek:
fogadjisten, egyszeregy, bármikor, sohasem, hogysmint.
Katicabogár, szarvasbogár, sünbogár... A szaknyelv is felhasználja az összetett szavakat
