Idegen eredetű képzők
Idegen eredetű képzők
Idegen eredetűek azok a képzők, amelyeket alapszavaikkal együtt vettünk át valamely idegen nyelvből, s néha új szavak képzésére is használunk.
Leggyakoribb idegen eredetű képzőnk a latinból átvett -ista. Általában idegen szavakon fordul elő, de magyar szavak végére is odakerülhet, s így új lexémákat (szavakat) hozhat létre. Kifejezhet valamilyen egyesülethez való tartozást: fradista, gárdista; munkahelyhez tartozást: irodista, forgalmista; jelentheti azt, hogy valaki mely oktatási intézmény tanulója: gimnazista, egyetemista vagy valamely valláshoz, felekezethez való tartozást: kálvinista, pápista, metodista stb. Szintén latin eredetű az -izmus, amely magyar szavakon ritkán fordul elő, de jövevényszavak megkaphatják: latinizmus, germanizmus, katekizmus.
Általában latin eredetű szavak végén található a -ció, -áció főnévképző is: adminisztráció, artikuláció, vakáció, magyar szavakhoz csak tréfás hangulattal járul: kitaláció. Igen hasonló használatú az -órium, -tórium képző is: idegen szavakkal közömbös hangulatú: laboratórium, szanatórium, magyar szavakkal pedig humoros hatású szavakat alkot: pipatórium, dorgatórium ’feddés, dorgálás’.
Sok görög-latin szavunkban megtalálható az -ia képző: demokrácia, história, de néhány más eredetű szavunkat is ezzel latinosítottuk: butélia, patália, s az országnevek hatására: Dánia, Perzsia stb, így alakult a honfoglalás előtti egyik települési helyneve is a magyarságnak: Levédia. A görög eredetű -id képző jelölheti a vegyületek nevét: szulfid, hidroxid, és kifejezhet valamihez való hasonlóságot: trapezoid, mongoloid.
Latin eredetű melléknévképzőnk az -ikus: periodikus, historikus. Az átvett szó néha már főnévként él nyelvünkben: politikus, technikus.
Idegen eredetű igeképzőink közül leggyakoribb az -izál, amely előfordulhat -ális, -áris, -ikus képzős latin melléknevek továbbképzésében: formális–formalizál, poláris–polarizál, szimpatikus–szimpatizál, de járulhat más szavakhoz is: urizál, kurizál, politizál, és néha humoros hangulatot ad: pityizál ’iszogat, iddogál’.
Németből átvett igék képzőjéből keletkezett az -íroz: parkíroz, vagoníroz, fixíroz, több esetben azonban kiszorította az -l képző: -blamíroz–blamál, bojkottíroz–bojkottál, parkíroz–parkol. Más ilyen igénket helyettesíthetjük magyar megfelelőkkel: sztorníroz–töröl, trancsíroz–darabol.
Idegen képzők után fordul elő a latin eredetű -e határozóképző: abszolúte, objektíve, ez azonban jól helyettesíthető a magyar -n határozóraggal: teljesen, tárgyilagosan. Az -icus végű latin melléknevekben ez a képző -ice végződést eredményezett: practice, hermetice, s ennek analógiájára néhány tréfás hangulatú magyar alapszavú határozószó is létrejött: gyakorlatice, lényegice, elméletice.
