3. A tárgy. Az érzést, gondolkodást, cselekvést, ráhatást jelentő igei állítmányfajtának gyakori kötelező bővítménye; valójában az igében kifejeződő történésmozzanat szenvedő alanyát jelöli meg, amire a cselekvés egészében (totálisan) irányul: A férfi levelet ír = Levél íratik a férfi által; Az anya szereti a gyermekét = A gyermek szerettetik az anya által. Ha a tárgy a beszédelőzmény vagy a közös tudati tartalék függvényében határozott (azaz egyaránt ismert és egyedített a beszélő és a hallgató számára), az állítmány ezt tárgyas ragozással jelzi; ennek hiányát alanyi ragozással: Kiválasztok egy almát. Az almát tálcára teszem, a tálcát beviszem a szobába: az első mondatban az alma, a másodikban a tálca határozatlan; a második mondatban az alma, a harmadikban a tálca ezáltal már határozott. – A tárgy természeténél fogva főnév vagy főnévként használt egyéb alakulat. De mivel az alany is az, a tárgyi minőséget megkülönböztető jeggyel – általában -t raggal – kell megkülönböztetni. (Kivételek: Kérem az ebédem!; Szeretek enni.) – Sajátos fajtája a tárgynak az, amelyik mértékhatározói jelentésű: Sokat beszél. Ez társulhat tárgyatlan igéhez is: Nagyot kiált; Hármat füttyentett; ennek szófaji alapja melléknév vagy számnév.
4. A mondatszinten (is) megjelenő mondatelemek legnépesebb és legváltozatosabb csoportja a határozóké. Ezek az állítmányban (vagy a föléjük rendelt részben) foglalt jellemző jegy hordozásának, az alanyhoz (esetleg valamely más részhez) való kapcsolódásának tér-, idő-, mód- és állapotbeli körülményeit jelölik meg. A határozó(k) alapjául bármelyik alapszófaj szolgálhat, de (a saját – másodlagos – szófaját, a határozószókét kivéve) mindig valamilyen sajátos alaki jeggyel (határozóraggal, névutóval, igenévképzővel) megkülönböztetve az alapformától; ami nem csupán az adott elem határozói szerepének tényét jelöli (hogy ti. határozóként áll), hanem a minőségét is (hogy milyen határozóként).
A határozó kapcsolódása fölérendeltjéhez (az állítmányhoz, illetőleg a szerkezet fő tagjához) lehet kötött (grammatikus) vagy szabad (szemantikus) természetű. Például: Ha kimondom a fél igét, kötelező határozóként, vonzatként jelentkezik ez: valakitől /valamitől; amint a bízik ezt vonzza: valakiben/valamiben. Ugyanígy bizonyos melléknevek esetében is: az irigy ezt vonzza: valakire/valamire, a mentes ezt: valamitől, a hű ezt: valakihez/valamihez. Egyes állandósult szókapcsolatok olyan határozót vonzanak kötelező elemként, amilyet tagjaik egyike sem: az alkalmat ad ezt: valamire, az utat nyit ezt: valaminek. – Ezek egy része persze besorolható jelentéskategóriákba is: a fél valamitől okhatározónak, hiszen a félelemnek oka van. De a kételkedik valamiben, a nagyobb valaminél helyviszonyragját már csak a nyelvszokás magyarázza.
Nyelvtanaink elismernek bizonyos grammatikai kötöttséget, s erre használják az állandó határozók elnevezést. Ám ide általában csak azokat az esetekben sorolják: hisz valamiben, gondoskodik valakiről/valamiről, amelyek jelentéskategóriákba nem gyömöszölhetők. Így ez a kategória afféle maradékgyűjtő láda lett; noha a határozó(k)nak épp ez az alaptípusa: a kötelező bővítményként megjelenő vonzat.
A csupán jelentéstanilag kapcsolódó, grammatikailag szabad határozók, mint lehetséges bővítmények, az általuk jelölt körülménytípusok alapján csoportosíthatók. Eszerint négy osztályra tagolódnak: helyféle, időféle, módféle és állapotféle határozókéra. A „-féle” utótag a megnevezésekben a besorolásnak – a jelentéstani alap bizonytalanságából adódó – vitathatóságát kívánja érzékeltetni. – Keresztező szempontként minden osztályon végigvonul ez a hármasság: előzmény – tartam – vég (honnan – hol – hová, múlt – jelen – jövő, ok – mód – cél, eredet – állapot – eredmény stb.) Egyesekben mellékes jelentésmozzanatként megjelenik a feltételesség, a hasonlítás, a következményesség és a megengedés árnyalata is.
| Irányhármasság szerint | előzmény | tartam | | vég |
Szemantikai kategória szerint
HELY/FÉLE/HATÁROZÓK
1. Valódi helyhatározók
2. Képletes helyhatározók
IDŐFÉLE HATÁROZÓK
1. Valódi időhatározók
| 2. Feltételes időhatározó | | Vész esetén csöngess! |
| 3. Számhatározó | | Sokszor mondtam már |
MÓDFÉLE HATÁROZÓK
| 1. Valóságos módhatározó | | Lassan ballag |
| 1.1. Hasonlító | | Vadként menekült | módhatározó |
| 1.2. Következményes | | Bánatomra elbuktam | módhatározó |
| 2. Okhatározó | Arca ég a láztól |
| 3. Célhatározó | | | Vízért indult |
| 3.1. Alkalmasságot | | | Vacsorának |
| 4. Fok-, mértékhatározó | | Nagyon szerette őt |
| 4.1. Következményes | | Pattanásig feszült | fok-, mértékh. |
| 5. Eszközhatározó | | Bottal ütötte |
| 5.1. Képletes | | Tanácsaival segítette | eszközhatározó |
ÁLLAPOTFÉLE
HATÁROZÓK
| 1. Valóságos | | Szótlanul álltak | állapothatározó |
| 1.1. Hasonlító — ,, — | | Késként szolgált |
| 1.2. Feltételes — ,, — | | Láz esetén vegye be! |
| 1.3. Megengedő — ,, — | | Fiú létére főzött |
| 2. Számállapot-határozó | | Öten voltak testvérek |
| 3. Eredethatározó | Diákból lett tanár |
| 4. Eredményhatározó | | | Elnökké |
| 5. Társhatározó | | Feleségestül jött |
| 6. Részeshatározó | | | Fiának adta |
| 7. Tekintethatározó | | Termetre egyformák |
A határozók szemantikai alapú rendszere a következő
