A jelzők
A jelzők
5. Utolsónak maradt a jelzők csoportja. A jelző az a fajta mondatelem, amelyik mondatrészként, azaz mondatszinten nem jelenhet meg, csupán mondatszint alatt, szerkezettagként, valamelyik mondatszintű résznek (vagy alárendeltjének) bővítményeként. Szerepe gyakorlatilag ugyanaz, mint az állítmányé: kijelöl, minősít vagy emlékeztet. Ez azonban nem újságolásként áll a közleményben, hanem egy előző állítás megismétléseként, felidézéseként. A jelző tehát egy korábbi állítmány lesüllyedt formája: A tél hideg. – A hideg tél kegyetlen. Ifjúságunk elmúlt. – Az elmúlt ifjúság nem jön vissza. A fiam mérnök. – A mérnök fiam megnősült. – Jelölhet a jelző mennyiséget is: Három emelet, tizenkét lakás: rengeteg gond.
A közös csoportba sorolódó, minőség- és mennyiségjelzőnek melléknév, kategóriát jelölő főnév, illetőleg (határozott vagy határozatlan) számnév vagy határozatlan mennyiségre utaló melléknév a szófaji képviselője. Minthogy ez szófaji alapszerepe, a jelző alapformájában, ragtalanul áll jelzett szava előtt; mégpedig, mivel nem önálló mondatrész, hanem mondatszint alatt álló szerkezettag, mindig előtte. – Fölérendelje (jelzett szava), szófaját tekintve, főnév vagy főnévi értékben használt más nyelvi elem, illetőleg szóalakulat (hiszen az egy előző ítéletben alanyaként állt mellette). – Kérdése: Milyen?, Melyik?, Hány?, Mennyi? stb.; mindig hozzátéve ehhez a vele jelzett szót. (Pl. Milyen tél?, Melyik fiam?; Hány lakás?, Mennyi gond?)
Némileg tágabb értelmezésben, a jelzősek közé tartozik a birtokos viszony is. Ez jelölhet tényleges birtoklást vagy más módon való összetartozást: A gazda háza, A ház gazdája; Egy ifjú szerelme, A szerelem gyümölcse. A birtokszó természeténél fogva főnév; de – minthogy valamije csak valaminek lehet – főnév vagy főnévként használt egyéb alakulat a birtokos (jelző) is: A ház teteje; A letagadom netovábbja. – Minthogy a főnévnek ez nem alapszerepe, a birtokos jelzőnek -nak/nek rag jelöli ezt a szerepét: apjának öröme, anyjának bánata, gyakran névelős alakot vonzva: a háznak a teteje. De minthogy a birtokos lehet ragtalan is, a birtokszón személyrag utal a birtokos számára és személyére: a mi házunk, a szomszéd háza. Jelzői szerepű, azaz szerkezettag lévén, a birtokos a birtokszava előtt áll (mint az eddigi példákban); bár az alaktani egymásra utalás lehetővé teszi e sorrend felbontását is: A Kovácsék háza leégett; Kovácséknak a háza leégett; de más szórendben pontosabb egymásra utalással: Leégett a házuk a Kovácséknak. – A birtokos jelző kérdése: Kinek a...?, Minek a...?; amihez hozzáteendő a föléje rendelt a birtokszó: Kinek a háza?, Minek a gyümölcse?.
A jelzők közé szokás sorolni az értelmezőnek bizonyos fajtáját is: Veszek neki csizmát, pirosat; Almát hozott, hármat; Beszéltem Kováccsal, az elnökkel. Ezek többnyire kihagyásos szerkezetek: csizmát: piros csizmát; almát hozott: három almát. Ez magyarázza, hogy a hátravetett melléknéven ismétlődik a főnévi rag.
Az újságolásban betöltött szerepét nézve, a jelzők bármelyik fajtája lehet: a) kijelölő, b) minősítő, c) emlékeztető használatú. Ezt hangsúlyozásuk jelzi. Ha kijelöljük Péter fiai közül a kopaszt, a ládák közül hármat, a házak közül ezt, az adottat, akkor erős hangsúlyú a jelző, és hozzá hangsúlytalanul tapad a jelzett szó: Péter kopasz fia beteg; Az árut három ládába pakolták; Ez a ház Pistáé. – Ha Péter (egyetlen) fiát kopasznak, a ládák számát háromnak minősítjük, illetőleg a házat az ott adottal azonosítjuk, akkor egyforma hangsúlyú a jelző és a jelzett szó: Péter kopasz fia beteg; Az árut három ládába pakolták; Ez a ház a Pistáé. – Ha a jelző csupán emlékeztet arra a kategóriára, amelyből jelzett szavát kiemeljük, akkor maga gyenge hangsúlyú, s jelzettje emelt erejű: Péter kopasz fia beteg; Az árut három ládába pakolták; Ez a ház a Pistáé.
Az egyes mondatelemek szófaji bázisát és mondatbeli szerepük alaktani jelölését a jobb oldali táblázat szemlélteti:
| Mondatbeli | Kifejező | Jelölő | Visszautalás |
| szerep | szófaja | eszköze |
| állítmány | ige, melléknév | + 0 | – |
| alany | főnév | + 0 | az igén |
| tárgy | főnév | + rel. | az igén |
| határozó | főnév, melléknév, számnév | + rel. | – |
| birtokos | főnév | + rel. | a birtokszón |
| /m/jelző | melléknév számnév | + 0 | – |
Az igeragozás nem az állítmányi szerep jelölője, hanem visszautaló eszköz egyes mondatrészekre. – A főnév fogalmába értendő minden főnévi értékben használt nyelvi eszköz és alakulat. – A rel. jelzés azt jelenti: viszonyító elem (=relatívum), pl. rag, névutó stb. – Határozóragos melléknévnek és számnévnek csak a saját értékükben használt melléknevek és számnevek tekintendők (szépen, galádul; háromszor); a főnévi értékben és főnévragokkal ellátottak nem (pirosba hajtott = piros jelzésbe; a szőkének udvarolt = a szőke leánynak; a jobbikból kért = a jobbik borból).
