A névszóragozás
A névszóragozás
A névszóragozási rendszer is az önálló magyar nyelv korai szakaszában kezd kialakulni, majd fokozatosan kiterjedni. Egy korábban meghatározó funkciójú -t elemből létrejött a tárgyrag, mely folyamat összefügg az alanyi és tárgyas ragozás elkülönülésével. Az alapnyelvből örökölt egyelemű, primer határozóragok: a hol? kérdésre felelő -n és -t, a hová? kérdésre felelő -á/-é (ezek az ómagyarban rövidülnek) és a honnan? kérdésre felelő -l főnevekhez járulva határozói viszonyt fejeztek ki, illetve ezek felhasználásával újabb határozói funkciójú elemek (határozóragok, névutók, határozószók, igekötők) jöttek létre: széke-n, Pécse-tt, al-á, felő-l, melle-tt, rögtö-n, le, be stb. Ez a folyamat is átnyúlt az ómagyar korba, s az akkor létrejött újabb viszonyítóelemekkel együtt a mai magyar nyelv igen gazdagon és árnyaltan tudja a gondolatokat közvetíteni.
