NYELVÜNK ŐSKORA (Gerstner Károly)
NYELVÜNK ŐSKORA
(Gerstner Károly)
(Gerstner Károly)
A magyar nyelv egyike Európa legkorábban önállóvá vált nyelveinek, hiszen az uráli, majd finnugor s végül az ugor nyelvcsaládból kiválva mintegy 3000 éve teljesen különálló életet él. Hosszú története során mind földrajzi, mind műveltségi tekintetben nagy és változatos utat járt be, s a Kelet-Európából indult népek közül elsőként jutott el a nyugati kereszténységen alapuló kultúrkörhöz.
A Kr. e. mintegy 1000 táján megindult önállósulási folyamat első fázisa az volt, amelynek során az erdőlakó, elsősorban vadászó-halászó életmódot folytató ugorok egyes csoportjai délkelet felé, az uráli átjáró irányába haladva a ligetes sztyeppe területére értek. A földrajzi-természeti változás életmódbeli váltással járt együtt azoknál a magyarrá fejlődő, illetve a magyarrá ötvöződő ugor nyelvjárásokat beszélő nemzetségeknél, amelyek bizonyos fokig már ismerték a lótenyésztést. Erről tanúskodik néhány olyan szavunk, amely a magyaron kívül a mai vogulban és osztjákban is megtalálható: maga a ló szavunk is ilyen, mely az ugor alapnyelvben jövevényszó, de az átadó nyelvet vagy nyelveket nem tudjuk közelebbről meghatározni. Nagyon valószínű, hogy az ugorság déli csoportjai a lovat meg is ülték, erre utal a szintén ebből a korból származó nyereg szó, valamint a fék is, mely eredetileg a ló irányítására szolgáló zabla- vagy kantárféleség lehetett. A lótenyésztés ismeretére mutatnak a ló életkorát jelölő összetételek: másodfű ‘kétéves’, harmadfű ‘hároméves’ – ezeknek ismerjük a hasonló szerkezetű vogul párhuzamosát is.
A lótartás belső magyar fejlemény
„Maga a tárgy a belsőázsiai lovas-nomád életmód legjellegzetesebb eszköze, sőt találmánya, amelyet hiába keresünk a rómaiaknál vagy a kínaiaknál éppúgy, mint a nagy lovas-nomád iráni népeknél, a szkítáknál. Figyelemre méltó, hogy a magyarság a kengyelt nyugat-szibériai, nyilván török szomszédaitól átvette, de a nevét nem, hanem a saját nyelvéből alkotott rá szót. Ez is egyik érdekes bizonyítéka annak, hogy az életmód változtatást nem egyetlen népnek a kényszerítő hatása alatt, hanem önállóan hajtotta végre, és elemeit hol egyik, hol másik szomszédjától vette át.” (Ligeti Lajos: Az uráli magyar őshaza. Bp., 1943. 59.)
„Maga a tárgy a belsőázsiai lovas-nomád életmód legjellegzetesebb eszköze, sőt találmánya, amelyet hiába keresünk a rómaiaknál vagy a kínaiaknál éppúgy, mint a nagy lovas-nomád iráni népeknél, a szkítáknál. Figyelemre méltó, hogy a magyarság a kengyelt nyugat-szibériai, nyilván török szomszédaitól átvette, de a nevét nem, hanem a saját nyelvéből alkotott rá szót. Ez is egyik érdekes bizonyítéka annak, hogy az életmód változtatást nem egyetlen népnek a kényszerítő hatása alatt, hanem önállóan hajtotta végre, és elemeit hol egyik, hol másik szomszédjától vette át.” (Ligeti Lajos: Az uráli magyar őshaza. Bp., 1943. 59.)
Vadászó nomád fejedelem
Az őshaza kora
Az ősmagyarság műveltsége a szókincs tükrében
Ótörök jövevényszavak
Iráni jövevényszavak
Keleti szláv jövevényszavak
A hangrendszer változásai
A mássalhangzók
A magánhangzók
A nyelvtani rendszer változásai
Az igeragozás elemei
A névszójelek
A névszóragozás
A mondatok
