Küzdelem a magyar nyelv jogaiért
Küzdelem a magyar nyelv jogaiért
A német és a latin uralma ellen a nemzeti nyelv jogaiért való küzdelem két síkon is megindult. Egyfelől, főként a kilencvenes évek elejétől heves politikai küzdelem lángolt fel a pozsonyi országgyűlésben, ahol – az éppen uralkodó politikai viszonyoktól, törekvésektől függően – a magyar nyelv különböző közéleti szinteken való használatára nézve hol kedvező, hol kedvezőtlen nyelvrendeletek egymást váltó hosszú sora született meg. Hogy e téren milyen nehéz volt az előrehaladás, mutatja, hogy a politikai küzdelem még a reformkorban, szinte a szabadságharcig tartott, s Széchenyi és Kossuth is bőven részese volt még.
Másfelől a testőríró Bessenyei György indította el azt a mozgalmat, amely a magyar nyelv fejlesztése érdekében az irodalom szintjén nyert mind szélesebb teret. A nyelvművelő mozgalomhoz csakhamar a kornak szinte minden jelesebb szellemi képviselője csatlakozott, köztük legnagyobb súllyal a szépirodalom művelői. A kor szellemi vezéregyéniségévé Kazinczy Ferenc vált, aki széphalmi otthonát fáradhatatlan szervező munkával, kiterjedt levelezéssel, a nyelvi-irodalmi megújhodás valóságos elméletének kimunkálásával, személyes példájával a mozgalom központjává tette.
