Szekfű Gyula
Szekfű Gyula
A két háború közötti magyar társadalomtudományi gondolkodás legbefolyásosabb irányzata a szellemtörténeti iskola volt. Képviselői között szép számban találunk írókat, bölcselőket, társadalomtudósokat és történészeket, aligha kétséges azonban, hogy az irányzat legtekintélyesebb képviselője a jeles történész, Szekfű Gyula (1883-1955) volt. Szekfű pályája első pillanatától a filozófiailag igényes történetíró és nem az egyszerű annalista igényével dolgozott. Nem puszta történetírói vélemény, hanem a katolicitás és a Habsburg-uralom történelmi szükségszerűségének eszméje motiválja első műveit, különösen a nagy vihart kavart A száműzött Rákóczit. Következő munkája, A magyar állam életrajza a magyarság fennmaradásának történetfilozófiai okait firtatva a kereszténység felvételében, a "Nyugat védőbástyája" szerepben és a germán kultúrkörhöz tartozásban látja az ország megmaradásának igazi okát. A 10-es évek végére azután Szekfű eljut a szellemtörténet álláspontjára: ennek alapelve, hogy a történéseket transzcendens szellemiség irányítja, amely a közfelfogásban, a kor- és népszellemben, a morális erőben, végső soron az isteni gondviselésben ölt testet és válik valóságformáló tényezővé. E meggyőződést példázza a Három nemzedék, amely tragikus hőseként Széchenyi alakját rajzolja meg, az általa képviselt eszmék kudarcát pedig a liberális szellemiség rombolásával indokolja. A második nemzedék a liberalizmus és a kapitalizmus összekapcsolásával pusztít tovább, a harmadik nemzedék, a radikálisok, a baloldal, Ady pedig "az anarchia és a beteg dekadencia lantosa". Szekfű írásai finom jellemrajzok, etikai megközelítések, amelyeket a magyar karakter megtalálásának vágya és történelmi pesszimizmus hat át. E megközelítés lényege nem változik akkor sem, amikor a II. világháború alatt Szekfű a "valahol utat vesztettünk" jegyében felülbírálja korábbi önmagát, történelmi eszközként még azt is megengedve, amit korábban a legrosszabbnak tartott: a forradalmat.
Szekfű Gyula történeti munkái messze túlmutatnak a szaktudomány szigorú keretein: egy egész korszak közérzetét és közgondolkodását fejezik ki és határozták meg
