Szabó Dezső
Szabó Dezső
Századunk első felének nagy tehetségű és hányatott életű író-ideológusa, Szabó Dezső (1879-1945), a végletek, az ellentétek embere. A század második évtizedében már radikális ellenzéki munkák szerzője, Ady rajongója. Gondolatvilága eklektikus, főleg Nietzsche eszméire támaszkodó; a történelemben a fajok harcát látja, és nagy szociális érzékenységgel, időnként demagógiával fordul a kisemberek, főleg a parasztság felé. Programregénye, Az elsodort falu a faji népiség programkönyve: a falu jelképesen a nemzet tisztasága, egy különös paraszti mitológia kiindulópontja, a magyarság számára a jobb- és a baloldaliság között nemzetmentő alternatívaként kínálkozó harmadik út. 1920 után szembefordul az úri Magyarországgal, mert egy olyan faji politikát remél, amely egyszerre jelent antiszemitizmust, idegenellenességet, az úri Magyarország elvetését, földreformot és a bűnös városi világ elutasítását a parasztromantika jegyében. A zsidó tőke és az arisztokrácia a magyarságtól egyaránt idegen elem, amelytől megszabadulva bontakozhat ki a magyar faj igazi fejlődése. A 30-as években Szabó Dezső a "hódító germán faj " ellen támad. Németellenes jobboldalisága ekkor számos követőt vonz köré. A népi írók mozgalmának indulása ugyanígy elképzelhetetlen Szabó Dezső regénye nélkül. És tény az is, hogy tanítványai-követői közül sokan a németellenesség konzekvenciáit a baloldalhoz való közeledésben vonták le, mások viszont a szélsőséges populizmus apostolaként írták nevét zászlajukra vagy utasították el mindenestől.
