Három meghatározó alak
Három meghatározó alak
A század közepén három nagy jelentőségű regényíró emelkedik ki: Eötvös József (1813-1871), aki mind szentimentális énregénnyel (A karthauzi, 1839-1841), mind nagyon éles, politizáló társadalmi szatírával, azaz "irányregénnyel" (A falu jegyzője, 1845), mind hatalmas arányú, filozófiai indíttatású történelmi regénnyel is (Magyarország 1514-ben, 1847) próbát tett. Kemény Zsigmond (1814-1875), aki alighanem a legnagyobb magyar írók egyike, már ekkor komoly kísérleteket tesz a regények elbeszélő technikájának megújítására is, s miközben a legmélyebb filozófiai világkép megfogalmazására tör, a prózaszerkesztés radikális átfogalmazását is megkísérli. Lélektani regényei (Férj és nő, 1852; Ködképek a kedély láthatárán, 1853-1854) igen modern személyiségszemléletről s mély problémaérzékenységről tesznek tanúbizonyságot, magyar tárgyú történelmi regényei pedig (A rajongók, 1858; Zord idő, 1862 stb.) a fikció terén a tragikus világ- és történetszemlélet legnagyobb szabású megnyilatkozásaiként tarthatók számon.
A század legnagyobb sikerét a regényirodalom terén természetesen Jókai Mór (1825-1904) érte el: hatása a magyar elbeszélő művészetre máig érződik. Jókai művei, rendkívül színes és eleven elbeszéléstechnikájuk révén, igen széles körben terjedtek, s az egész magyar közgondolkodásra is befolyást gyakoroltak. Remek történelmi tablói (akár a régmúltból: Erdély aranykora, 1852; A janicsárok végnapjai, 1854 stb., akár a közelmúltból: Egy magyar nábob, 1853; A kőszívű ember fiai, 1869; És mégis mozog a föld, 1872 stb.) hősi történetszemléletet sugalltak, kalandos lélektani regényei pedig (Szegény gazdagok, 1860; Mire megvénülünk, 1865 stb., vagy a minden alkotása közül messze kimagasló Az arany ember, 1872) a titkokra irányuló romantikus személyiségfelfogást képviselték, igen magas színvonalon. Jókai beláthatatlan terjedelmű életműve a magyar irodalom kifogyhatatlan kincsesbányája, mely az őt ért sok kortársi és utóbbi, jogos és jogtalan kritika ellenére is méltó az olvasók érdeklődésére.
Tisza Kálmán miniszterelnök híres tarokkpartiján – Ferrasis Artúr alkotásán – középen (vendéghajjal) Jókai Mór ül
