Regényirodalom a 19. században
Regényirodalom a 19. században
A 18. sz. közepén-végén a magyar irodalmat számbelileg még csak nagyon vékony réteg termelte és fogyasztotta. A lakosság csekély százaléka volt írástudó, kevés volt a nyomda, alacsony a megjelent nyomdatermékek száma. Ám a század folyamán az olvasás rendkívüli mértékben elterjedt, az irodalom szórakoztató funkciója igen jelentős szerepet kapott mindebben pedig döntő szerepe a regényirodalom kiépülésének volt.
Eötvös József nem csak regényeket írt: költő is volt, állambölcseleti kérdésekkel is foglalkozott, s kétszer volt kultuszminiszter
A 18. század utolsó harmadában, a 19. század elején Magyarországon csak nagyon lassan nőtt az olvasók tábora. Csokonai vígjátékában, a Tempefőiben (1793) a nemesurak még agarakra és "fáintos dámákra" költötték pénzüket, könyvet nem vásároltak. Vörösmarty Zalán futását 1825-ben mindössze "verejtékes munkával szerzett nyolcvannyolc előfizető" rendelte meg. Széchenyi István pedig "Honnunk szebblelkű asszonyainak" ajánlotta közgazdasági munkáját, a Hitelt (1830), bennük remélve igazán leendő támogatóit.
A regényirodalom kezdetei
A regényirodalom kibontakozása
Három meghatározó alak
Jókai után
Kemény Zsigmond: Élet és irodalom (1852)
