Avantgárd törekvések az 1920-as években
Avantgárd törekvések az 1920-as években
Kassákon és körén kívül is több csoportja, árnyalata volt a magyar avantgárdnak. Az 1910-es évek közepétől első novelláiban és első nagy regényeiben az expresszionista stílus egyik változatát alkalmazza – Szabó Dezső (1879-1945), akinél az avantgárd nem elsősorban a társadalmi forradalom, hanem a nemzeti eszme ügyét hordozza. Az ő nyomában fiatal írók nagy száma kezdi így évtizedekig pályáját. Az 1920-as évek elején nem csak Bécsben, hanem a szomszédos országok magyar irodalmában is jelentős a kisugárzása az avantgárdnak. Ilyen irányban indult Csehszlovákiában pl. Forbáth Imre, Jugoszláviában Csuka Zoltán működése. A romániai magyar irodalomban a Periszkóp c. aradi folyóirat képviselte ezt az irányt, de mindvégig erős volt ott is az expresszionista indíttatás. Magyarországon pedig a 20-as évek elején szerveződik egy sajátos "hazai avantgárd", az avantgárd célkitűzéseinek szelídebb, tompítottabb, a hazai viszonyokhoz idomított változata. Elsősorban a Raith Tivadar szerkesztette Magyar Írás c. folyóirat körül alakult ki ilyen kör. Általában is: a húszas években szinte minden induló fiatal költő az avantgárd valamilyen változata jegyében kezdte pályáját, az Én középpontba állításával, a Jóság, az örök Ember dicsőítésével, egy új tömegművészet körvonalainak felrajzolásával.
A nemzetközi avantgárd második hullámának nagy mozgalma, a szürrealizmus is megjelent Magyarországon, de nem mozgalomszerű szerveződéssel. A Párizsban írni kezdő Illyés Gyula, a Bécsben dolgozó Déry Tibor, a francia hadifogságból hazatért Németh Andor műveiben jelentkezik például a szürrealizmus hatása, a tudatos és tudatalatti, az álom és ébrenlét, az egészség és őrület határainak elmosása, az én meghasadása; a nagy fesztávolságú képek halmozása, sajátos, lebegő álomvilág jellemzi ezt a technikát. 1926-ban, a Dokumentum folyóirat rövid időre tömörítette a magyar szürrealistákat. Megszűnése után az egyéni művekben élt tovább. A 30-as években az Ezüstkor folyóirat körül éledtek fel ezek a törekvések, a "ködlovagok" műveiben álomszerű lebegtetéssel, a tudattalan megszólaltatásával, egyéni képtechnikával találkozunk (pl. Sőtér István regényeiben).
A húszas évek végén sajátos avantgárd jellegű művet alkotott Palasovszky Ödön – merész színjátékaival, mozgáskórusaival, új művészeti koncepcióival. Külön színt képvisel Tamkó Sirató Károly (1905-1980), aki előbb vizuális költeményeivel lép fel, 1930 után Párizsban planista, majd dimenzionista manifesztumot ad ki, az új technikai korszak új, kozmikus távlatait próbálva érzékeltetni. Az avantgárd lehanyatlása idején magányosan, kitartóan folytatja kísérleteit.
