Kassák és a magyar avantgárd kezdetei
Kassák és a magyar avantgárd kezdetei
Magyarországon is korán megjelent az avantgárd, irodalomban, képzőművészetben egyaránt. A század tízes éveiben történt ez, mégpedig mozgalomszerű formában, tudatos programmal és radikális politikai elvekkel. A magyar avantgárd megindítása Kassák Lajos (1887-1967) nevéhez fűződik, aki 1910 körül lépett fel első kísérleteivel, 1915-ben indította meg A Tett c. folyóiratot, majd ennek betiltása után a Mát. Ez a folyóirat a magyar avantgárd legszínvonalasabb, legfrissebb, hazai és nemzetközi munkatársi gárdát mozgató orgánuma lett. "Irodalmat és szocialista eszmét, költészetet és forradalmat akart új egységbe forrasztani, és a szociális ember új érzékenységének, új tudatának a kifejezésére vállalkozott. A Tett és a Ma kezdettől azt a célt tűzte maga elé, hogy megteremtse a... hazai és európai művészet együtt lélegző, egy ütemre haladó kapcsolatát." (Béládi Miklós)
Kassák Lajos első alkotói korszakát önmaga is aktivistának nevezte. Megjelenteti első új típusú, hatalmas vihart kavaró verseit, amelyekben részint egy szintetikus (vizuális, taktilis – a. m. tapintással kapcsolatos -, mozgásos szenzációkat visszaadó) versmodellt alkotott meg, részint a tömegek, főleg a "mesteremberek" a munkás fiatalok, az új művészek hangjának ad teret, szóban hullámzó szabadversekben. Kassák, általában az aktivista művész "a cselekvésre, változásra kész, nagyra hivatott Ember nevében írja műveit, és mindent – a forradalmat és ipari civilizációt, a proletárnyomort és a munkás elhivatottságot, a gépeket és a természet világát együtt, egyszerre ábrázolja, az egész mindenséget szeretné magához ölelni." (Béládi) A bérkaszárnyák és kültelkek fiatalságának hangját hallatják ezek a versek, az anyagi, erkölcsi és szexuális nyomorból való szabadulást hirdetik meg. Kassák kapcsolódott a háborúellenes mozgalmakhoz, anarchista, majd később szocialista politikai törekvésekhez, és így vált az 1918/19-es forradalmak (művészeti) előkészítőjévé.
Ennek ellenére 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Kassák és a köréje csoportosult avantgárd csoport összeütközésbe került a hatalommal. Személyesen Kun Bélával volt csatája, akinek szokatlan, kihívó fegyelmezetlen volt a Ma köre, Kassák pedig a politikai hatalmat, a szigorú fegyelmű pártot mint célt elvetette, egy új, felszabadult, kötöttségektől mentes Emberért küzdött.
1919 őszén Kassák Lajos és művésztársai is emigrációba kényszerültek. A költő 1926-ig Bécsben élt és dolgozott, ott adta ki a Mát. A máglyák énekelnek címmel nagy, feszült és szenvedélyes körképet ad a forradalomról és a vereségről. A történelmi fordulatok hatására is költészete a végső értelmetlenség, a teljes káosz érzetét adja vissza, már csak merész képek, ugráló gondolattöredékek maradnak, a vers szövete végképp felfoszlik, megszületik a magyar dadaizmus. Az ezutáni években az ún. számozott versekkel új irányba fordult, megtartva lendületét, egyre tisztuló hangon szólt. Ő maga ekkor konstruktivistának vallja magát, a világ szilárd szerkezetét keresi, a művészetben is tiszta szerkezeteket, a technikai világ szigorát akarja tükröztetni.
Aktív képzőművészeti tevékenységet is folytat. Könyveinek címlapját és tipográfiáját ő tervezi, és kialakítja sajátos műformáját, "képarchitektúrának" nevezve el alkotásait. Ekkor születik talán legjelentősebb műve, A ló meghal, a madarak kiröpülnek c. elbeszélő költemény, életútjának, vándorlásainak, törekvéseinek merész síkváltásokkal megszerkesztett, nagy távlatú metaforákkal teli képe: "Én KASSÁK LAJOS vagyok s fejünk fölött elröpült a nikkel szamovár". Ezekkel a szavakkal fejezi be az alkotást.
1926-ban hazatér és folytatja irodalomszervezői munkásságát. Előbb a Dokumentum folyóirat egyik szerkesztője, majd 1928-tól a Munka vezetője és a hasonló című folyóirat szerkesztője lett. Egyedülálló, egyik írói táborhoz sem csatlakozó, maga körül mindig tanítványokat gyűjtő művész, aki kitartott baloldali, de pártokon kívüli meggyőződése mellett. Költészete a harmincas években mintegy csendesebb, tűnődőbb lesz, sokszor maga a művészet, a nagy alkotók válnak témává. Több regényt, novelláskötetet jelentetett meg, a legnagyobb szabású az Egy ember élete, a magyar önéletrajzi irodalom kiemelkedő könyve. Tanulmányokban, programcikkekben fejti ki véleményét a társadalom és a művészet kérdéseiről; közülük legfontosabbak a német nácizmus uralomra kerülése alkalmából írott helyzetelemzés és önvizsgálat, a Napjaink átértékelése, valamint Álláspont, Az új művészet, valamint Pán Imrével együtt írt Az izmusok története.
Kassák Lajos körül mindig kiformálódott tanítványi kör. Már Budapesten is fiatal költőkből és művészekből álló gárda szerveződött mellette (Komját Aladár, György Mátyás, Révai József, Lengyel József – ezenkívül festők, Uitz Béla és Bortnyik Sándor, Mátis-Teutsch János és nővére, Ujvári Erzsi). Ez az első kör utóbb a kommunista mozgalom szolgálatába szegődött, és egy avantgárd eszközökkel élő, sajátos mozgalmi művészetet alkotott.
Csoportalakítás, szétbomlás és újak csatlakozása Bécsben is folytatódik. Itt lesz például Kassák munkatársa a magyar dadaizmus legnagyobb alakja, Barta Sándor, a színházteoretikus és költő Mácza János, a német származású Reiter Róbert, utóbb pedig Gáspár Endre, esszéista és műfordító, majd Nádass József költő, író, újságíró. De ezen túlmenően szinte minden jelentős fiatal magyar költő hosszabb-rövidebb ideig Kassák vonzáskörébe tartozott.
Kassák "képarchitektúrái"-t, konstruktivista-geometrizáló képeit nagy sikerrel mutatták be 1960-ban Párizsban, majd Svájcban, Németországban, Csehszlovákiában és Olaszországban
Kassák 1926 decembere és májusa között szerkesztette a Dokumentumot
