Enciklopédikus művek
Enciklopédikus művek
A jezsuita Szentiványi Márton tollából jelent meg egy enciklopédikus munka az 1600-as évek végén, s annak harmadik kötetében a botanikáról is és az állattanról is szó esik. Művének érdekessége, hogy az számos gyakorlati tanácsot tartalmaz, tehát az állattant összekapcsolja a vadászattal és az állattenyésztéssel is, kitér a mezőgazdaságot sújtó rovarkártevőkre. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy Szentiványinak pl. a tyúkembrióról szóló fejtegetései kora legmodernebb tudományos színvonalán állnak.
A halászat tudományos vizsgálatában jelentősek azok a megállapítások, amelyek az évtizedeken át Magyarországon élt itáliai tudós, Marsigli enciklopédikus jellegű Duna-monográfiájában találhatók. A 18. század egyik legjelentősebb magyarországi tudományos munkája ez, amelyet Nürnbergben nyomtattak 1726-ban, hat kötetben jelent meg, s a sorozat mintegy kétszáz rézmetszetű illusztrációt tartalmaz. Marsigli e köteteiben a halak mellett a vízimadarakat éppúgy bemutatja, mint a Duna környékén fellelhető emlősállatokat.
Az ország gazdag állatvilágát vetíti elénk az 1729-ben Nagyszombatban megjelent könyvében Turóczy László jezsuita is. Művében szól a medvékről, farkasokról, hiúzokról, menyétekről, bölényekről, s úgy érzi, hogy az országban szinte végtelen számú állatfaj található.
Sok-sok kis megfigyelést igyekezett rendszerezni és a szakemberekkel rendszereztetni Pozsony híres tudósa, Bél Mátyás, aki az 1730-as években megindított országleírásában az egyes megyék faunáját is be kívánta mutatni, végül e nagy műből egykoron nyomtatásban csak öt kötet jelent meg, de mivel maga a kézirat elkészült, napjainkban tervezik a teljes sorozat közreadását. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy Bél Mátyás már a specialistákra is kívánt támaszkodni, s nem egymaga akarta összegyűjteni az adatokat a történelmi, földrajzi, családtörténeti, ásványtani, botanikai és állattani fejezetekhez, hanem jó néhány szakembert megkért a gyűjtőmunka elvégzésére.
A 18. században sem volt könnyű még komoly tudományos monográfiát megjelentetni, így a szerzőknek nem kis energiáját kötötte le a szponzorok felkutatása, akik többnyire egy-egy főrangú család tagjai voltak, esetleg egy jó nevű főispán, tehát mindenképpen tudományt kedvelő főúr. Több esetben a főrangú családok sarjainak nevelőit részesítette effajta támogatásban a családfő, s ha az ebben a korszakban megjelent tudományos könyveket kézbe vesszük, akkor már az első ívnegyed valamelyik oldaláról kitűnik, hogy kinek a támogatásával is jelent meg a munka. A támogatók neveit Bél Mátyás könyvében is megtalálhatjuk.
