A salétromosok
A salétromosok
A másik ősi magyar vegyi mesterség a salétromtermelés volt, s ez az anyag gyógyszeralapanyagul éppúgy szolgált, mint a lőporkészítéshez, s egyes bányavárosok azt tervezték, hogy annyi salétromot gyártanak, amennyinek a bevétele már fedezi egy városi aranykiválasztó laboratórium megépítését.
A várháborúk idején mindenütt szükség volt salétromra, kénre és faszénre, hogy szükség esetén előállítsák belőlük a lőport. A salétrom, vagyis a kálisalétrom nem más, mint kálium-nitrát, s ez a természetben megtalálható, akárcsak a salétromsavas nátrium, vagyis a nátrium-nitrát (salétromon általában az előbbit értik). A salétrom egykoron az Alföldön volt található, a nagy esők után, mintegy kivirágzott a földből, s e "virágban" salétromsavas mész és magnézium is kimutatható volt nagyobb mennyiségben. A salétrom fehéres só, amely forró vízben jól oldódik, s kitűnő oxidáló anyag. Más helyeken állati trágya volt az alapanyag, amelyet komposzttal kevertek, mésszel fedtek le, s megvárták annak rothadását. Ekkor ún. mészsalétrom képződött, amelyből fahamu felhasználásával állt elő a kálisalétrom.
Mivel a salétrom magas hőmérsékleten igen erélyes oxidáló szer, ezért gyúlékony anyaggal, pl. kénnel vagy szénnel keverve, a meggyújtáskor felrobban, ezért használták a lőpor alapanyagául. Oldata viszont antiszeptikus hatású, ezért konzerváló anyag, s egyben gyógyszeralapanyag is lehet. (Sokszor pincék, istállók falára is rámondják, hogy salétromos: ez a salétrom nem tiszta kalcium-nitrát, de végül is ugyanaz az anyag, amelyet egykoron az Alföldön is gyűjtöttek). Érdekességként még elmondjuk, hogy 1719-ben a badeni Szt. Blasien bányászai az egyik salétrommunkás javaslatára érdekvédelmi szervezetet hoztak létre, amely később politikai párttá, majd vallási felekezetté lett, s őket mindenütt csak így ismerték: "a salétromosok". És valóban ez volt a pártjuk neve.
