György mester számtana
György mester számtana
Az első magyar matematikus írta, nyomtatott könyvünk 1499-ben jelent meg Hollandiában. Szerzőjének, György mesternek az életéről keveset tudunk. 1422 és 1502 között élt, valószínűleg Utrechtben volt pap, s e városban számolómesterként is működött. És valószínűleg ott jelent meg számtankönyvecskéje is, az első, magyar szerző által írt nyomtatott matematikai munka.
Hosszú ideig úgy tudták művelődéstörténészeink, hogy a híres Debreceni Aritmetika "vezeti" számtankönyveink sorát, de az 1890-es években Hellebrant Árpád Hamburg városi könyvtárában felfedezte György mester művét. A Magyar Könyvszemle 1893-ban már ismertette is e munkát, a cikket természetesen Szily Kálmán írta, aki abban az időben épp régi tudományos irodalmunk búvárlására adta a fejét.
Hogy e mű szerzője valóban magyar ember volt, erre egyrészt az egyébként latin nyelvű szöveg furcsa, magyaros szórendje a bizonyíték, másrészről pedig az, hogy e matematikus részletesen ismerteti az akkor használatos magyar pénzeket – s e tény másképpen nehezen magyarázható.
A számtankönyv 20 oldal terjedelmű, s afféle kereskedelmi számtannak nevezhetnénk. Célja nemcsak a számolás módozatainak, de azok alkalmazásának megismertetése is volt. Első részében az alapműveletekkel találkozunk, mégpedig az akkori kilenc alapművelettel: a számlálással, az összeadással, s kivonással, a duplázással, a felezéssel, a szorzással, az osztással, a hatványozással és végül a gyökvonással. Ezt ma teljességében tudni és alkalmazni tudni – egy középiskolásnak is dicsőség.
A második rész a régies számolási módokat ismerteti, végül a harmadik részben 16 szabályt mutat be, illetve szeretett volna bemutatni, mert csak 15 került a könyvbe. A példák számozási sorrendje ugyanis a következő: 1, 2, 3, 4, 6, 7... Vagyis György mester könyve a sajtóhibagyártás történetének is fontos dokumentuma, s talán ez is bizonyítja, hogy hazai szerző munkájával állunk szemben...
