Rovarok, halak, egysejtűek és a származástan
Rovarok, halak, egysejtűek és a származástan
Kortársa, Horváth Géza akadémikus komoly érdemeket szerzett a filoxéra elleni harcban, az állattan területén pedig azzal, hogy 1884-ben megindította a Rovartani Lapokat, 1890-ben megszervezte a Rovartani Állomást, s létrehozta a rovartannal foglalkozó Magyar Entomológiai Társaságot. 1896-tól ő vezette a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárát.
Idősebb Entz Géza sok más mellett az állati s növényi egysejtűek együttélését tanulmányozta. Kortársa az ugyanabban az évben, tehát 1842-ben született Török Aurél tekinthető a modern antropológia első magyarországi szaktekintélyének, egyben az antropometria első honi művelőjének. Kettejük munkájának eredményeként jelent meg Darwin már idézett műve, "Az ember származása" magyar fordítása 1884-ben. Entz Kolozsvárott, majd Budapesten is számos hívet nevelt a modern állattani szemlélet számára, bár idős korában megkérdőjelezte saját darwinista nézeteit. Az Entz család immár 180 éve áll a magyar tudomány szolgálatában, hiszen nagyapja orvos volt, édesapja a gyümölcs- és szőlőtermelést tanulmányozta, ő maga pedig Margó Tivadar mellett a magyar állattani kutatások talán második legnagyobb hatású szaktekintélye lett. Az ifjabbik Entz Géza is ezen az úton haladt, aki 1929-től a tihanyi Biológiai Kutatóintézetet vezette, 1934-től pedig a zoológia professzora volt a budapesti Tudományegyetemen. Ő elsősorban a Balaton biológiai tanulmányozásában tűnt ki.
Érdekes ember volt Apáthy István orvosdoktor, Margó tanítványa, aki Nápolyban kezdte állattani működését, s a mikroszkópi mikrotechnika finomításában alapvető eredményeket ért el. Az evolúciós gondolkodás híveként lett 1890-ben a kolozsvári egyetemen az állattan professzora, ahol szövet- és fejlődéstant adott elő. Bár az idegingerület vezetésére kidolgozott kontinuitástanát a neurontan azóta cáfolta, mégis fontos megállapításokkal járult hozzá az idegszövettan kialakulásához. Nagy tudású társadalomtudós is volt, ő alapította a Magyar Társadalomtudományi Társaságot, s adta ki annak periodikáját. E témakörben jelent meg "A fejlődés törvényei és a társadalom" című értékes munkája, s háborúellenes magatartását fejtette ki "A háború biológiája" címet viselő, fontos kötetében. 1918-ban Károlyi Mihály Erdély kormánybiztosává nevezte ki, ezért később a románok halálra ítélték, de francia közbenjárásra megkegyelmeztek neki. Ekkor került Szegedre, ahol az új tudományegyetem megalapításában vett részt, de hamarosan elhunyt.
Sajnálatos, hogy egy másik nagy tudású állattani szakember, a méhek, rákok, kétéltűek, hüllők és emlősök kutatója, az ősméhek természetrajzának megírója, Méhely Lajos akadémikus, olyan fajvédő nézeteket vallott, amelyekkel kora tudóstársadalma sem tudott egyetérteni, s 1930-ban akadémiai tagságáról is lemondatták.
A pécsi egyetemen 1930-tól volt az állattan professzora Fejérváry Géza, a származástan jeles kutatója, akiről a jelen kötet őslénytani részében is szólunk. Fontos tanulmánya volt a zoogeographia tárgyáról és módszeréről készült írása. Fiatalon, 38 éves korában hunyt el.
