Szepsi Csombor és Frölich
Szepsi Csombor és Frölich
Nagyon fontos útleírás adatott közre 1620-ban Kassán Szepsi Csombor Márton tollából, aki az 1610-es évek második felében tett nyugat-európai utazásáról számolt be. Műve, az "Europica Varietas" az első magyar nyelvű útleírásunk. Szepsi Csombor a kassai iskolát igazgatta, kortársa, Frölich Dávid pedig a késmárki líceum rektora volt. "A gyakorlati földrajz lényege" – ez Frölich 1639-ben Bártfán megjelent latin nyelvű könyvének magyarra fordított címe, s e kötet az első rendszeres magyar földrajzkönyv. Kalendáriumokat is közreadott – ezeknek nagy sikerük volt -, s 1644-ben Ulmban jelent meg egy másik érdekes, amolyan vegyes tárgyú kötete, amelynek címe magyar fordításban így hangzik: "Utazóknak könyvtára vagy vezérlő csillaga, azaz útikönyv, amely minden eddig megjelentek közül abszolúte a leghasznosabb és a legvidámabb".
Hogy mi minden van ebben a könyvben? A szerző bemutat száz és még tíz utazási problémát; sokféle tanácsot ad az utazók számára; elmeséli, hogyan kell az utazás során a dolgokat felfedezni; közli a vásárhelyeket és a pénznemeket; összeállít az utazóknak egy kis földrajzot, történelmet, egy öröknaptárt és négyféle jóslást: meteorológiait, fiziognómiait, kiromantiait és álomfejtést; s utazóknak való himnuszokat és könyörgéseket ad közre. A "vándorok" nyilván nagyon örültek az arcból történő jóslás alapelemeinek, a tenyérjóslási fejezetnek, s hogy ha a nem túl jó rugózású szekér még azt is lehetővé tette, hogy útközben álmodjanak, akkor ébredés után azonnal meg is fejthették álmaikat. Frölich könyve egy valóban alapos útikönyv volt, s bár mosolygunk rajta, de a napjainkban megjelenő, s többnyire a pályaudvarokon forgalmazott színes úti olvasmányok többsége hasonló felépítésű, bár a főszerkesztők újabban leszoktak a heti könyörgések közreadásáról.
Frölich kutatta a Magas-Tátra éghajlati viszonyait is (erről a meteorológiai fejezetben szólunk), s ennek mintegy folytatásaként ismerteti a Magas-Tátrát id. Buchholtz György (fiának ásványtani munkásságáról is olvashatnak a kötetben), akinek a nevéhez fűződik a honi barlangkutatás kezdete, mivel hogy ő írta le a deményfalvi barlangot. 1671-ben jelent meg Kassán Bársony György "Magyarország tüköre" című munkája.
A térképtörténeti fejezetben olvashatnak Hevenesi Gábor 1689-es atlaszáról, amelynek mutatója 2605 helynevet tartalmaz, s ez az első nagy helységnévtárunk, melyhez egy országleírás is csatoltatott. Hosszú ideig az e témával foglalkozók alapműve volt Hevenesi kötete. Lisznyai Kovács Pál 1692-ben adta közre Debrecenben a "Magyarok Cronicaja" című 300 oldalnál is vaskosabb munkáját, s ez is segített a későbbi földrajztudósoknak ugyanúgy, mint Pethő Gergelynek a Bécsben megjelent 1702-es kötete, ennek ez volt a címe: "Az magyar krónikáknak veleje". Csiba István egy nem túl jelentős kötetében tekintette át az ország természeti viszonyait, 1714-ben.
