Földrajz és államismeret
Földrajz és államismeret
Végül is a magyar földrajztudomány alapjait olyan szakemberek rakták le, mint a Dunáról készített nagy földrajzi munka szerzője, a jelen kötet más fejezeteiben is említett, itáliai származású L. Marsigli, továbbá az az Athanasius Kircher, akinek háromkötetes kézikönyvét 1729-ben a nagyszombati egyetem jelentette meg, valamint az államismereti iskola megalapítója, Bél Mátyás. Ő az ötkötetes Notitia című alapvető kézikönyv-sorozat kiadója, akit korai halála akadályozott meg abban, hogy ez az 1735 és 1742 között megjelenő sorozat akkor teljessé váljon. Munkatársa, Tomka-Szászky János az ország történeti földrajzának vázlattervét is elkészítette. E korszak híres térképésze, akiről a jelen kötet több fejezetében is szólunk, Mikoviny Sámuel is sokat tett az ország feltérképezése érdekében.
Nagyszombatban 1757-ben jelent meg az egyik legkorábbi magyar nyelvű földrajzkönyvünk, Bertalanffi Pál jezsuita tanár munkája, ő később a komáromi gimnázium igazgatója lett. Könyvének ezt a címet adta: "Világnak két rendbéli rövid ismérete... (amely) az emberektől különb-különbféle részekre, országokra, tartományokra és községekre osztatott". Ez egy művelődéstörténeti-nyelvészeti munka, amely hazánkról is közöl több, precíz földrajzi adatot. A nagyszombati egyetem professzora volt Horváth János, aki elsősorban fizikát tanított, de az 1767-ben kiadott könyvében foglalkozott a helységkeletkezés, a vulkanizmus és a földrengések okaival is, s összefoglalta a légkörről és a vízrajzról való alapvető tudnivalókat. Hasonló témákkal foglalkozott Born Ignác és Fichtel János is, akik az országleírásban elsősorban a bányászati, geoIógiai, ásványtani emlékeket állították a középpontba.
A Tudományegyetemen 1777-től adta elő az általános természetrajzot és a fizikai földrajzot az a Mitterpacher Lajos, akiről az agrártörténeti és a biológiai fejezetben is szólunk, s aki úgymond a rendszeres földrajzot tankönyvekben is összefoglalta.
Baranyi László még hallei iskolaévei alatt adta ki "A geographiai tudománynak első kezdete" című munkáját, a nagykárolyi nyomda vezetője, Szatmárnémeti Pap István pedig 1756-ban adta először közre a "Magyarország versekben való rövid leírása" című művét. A század második felében Windisch Károly, az ismert szerkesztő több fontos földrajzi kézikönyvet is kiadott német nyelven, Korabinszky János Mátyás pedig, aki a BéI által megindított pozsonyi iskola tagja volt, 1786-ban egy nagy geográfiai-történeti lexikont is meg tudott jelentetni, a kiadás anyagi alapjait Széchényi Ferenc gróf vállalta magára. Ennek magyar változatát készítette el a Tudományegyetem tanára, Vályi András a század utolsó éveiben.
Ekkor már divatossá váltak a helytörténeti munkák is, Adami Pál például Trencsén megye vízrajzát foglalta össze, Papanek György Baranya megye földrajzát tekintette át kötetében, s egy kuriózum is található a korai munkák között: Kazinczy Ferenc még fiatalkorában, 1775-ben kis könyvet írt Magyarország földrajzáról.
