A növénygyűjtemény készítése.
A növénygyűjtemény készítése.
A növények nevének pontos megállapításához a legtöbb esetben nem elegendő a növényt fejlődésének csak bizonyos fokán megfigyelni, hanem rendszerint minden részét meg kell ösmernünk: gyökerét, szárát, levelét, virágját, termését; sőt sok növény egészen pontos meghatározásához még az is szükséges, hogy azt a hozzá közel álló rokonfajokkal gondosan összehasonlítsuk.
Hogy az egyszer megösmert növényeket a másokkal való összehasonlítás czéljából megőrizhessük, hogy emlékező tehetségünknek segítségére legyünk, a végzett tanulmányt megismételhessük és oly időben is foglalkozhassunk növényeinkkel, mikor a növénytenyészet szünetel; végre, hogy esetleges hibáinkat bármikor helyesbíthessük és meghatározásunk bizonyítékait bármikor fölmutathassuk: ki szoktuk készíteni a növényeket, t. i. megszárítjuk, elteszszük borszeszbe vagy formalinba, szóval gyűjteményt készítünk.
Legegyszerűbben kezelhető és legkevesebb helyet foglal el a szárított növényekből összeállított növénygyűjtemény, a herbarium.
Az itatós papiros ívekbe helyezett növényeket úgy szárítjuk meg, hogy a növényivek közé 4–5 száraz, merített, úgynevezett szűrő papiros ívet teszünk, az egész csomagot két deszkalap közé helyezzük és akár csavaros présbe, akár (és helyesebben) szíjjal összehúzható dróthálós présbe téve, szellős helyre teszszük. A fődolog, hogy a növényívek közé tett merített papirost naponként legalább egyszer szárazzal fölcseréljük, mindaddig, míg a növények teljesen ki nem száradnak.
A száraz növényt egy-egy tiszta papiroslapra ragasztjuk keskeny papiros szalaggal, a papiros lapra ragasztott névjegyére (névjelző papiros szeletre) a neve mellé ráírjuk a termőhelyét, gyűjtése idejét és borító ívbe téve csoportosítjuk, lehetőleg könnyen kezelhető rendszer szerint.
