Virág Benedek: TOLNAI GRÓF FESTETICS GYÖRGYNEK
Itt, hol Budának bércei fénylenek,
Elzengi Músám tisztelendő
Érdemidet magyar énekében.
Irígy fogával megtöri; fennmarad,
És véle nagyságos nevednek
Híre kihat maradékainkra.
Lantjával első nyert koszorút, midőn
Vitéz Nagyatyjának dicséri
Bajnoki tetteit, és halálát;
Kedveltje szívét, s gyenge nyögései
Az érckeménységű leányzót,
Szép Violát szerelemre kísztik:
Hogy énekeljen Gyöngyösi, hogy neve
Legyen, s borostyánt érdemeljen
Hunnia Szűzeitől fejére.
S ott a dücsőség temploma feltűnik,
Mint Trója Amfion hatalmas
Hangozatú citarája által.
Menny bé, s letévén fegyveredet, Murány
Vár Asszonyával bírd örömmel
Fáradozásid örök jutalmát.
Nevekkel együtt; mert csak azok, kiket
Megtisztel a virtust imádó
Músa dücső szava, nem halandók.
Szülötte, túl a fellegek útain
Jutván, az égig felvihetnéd
Érdemit a Haza bölcs fiának!
Században a közjóra, irígykedést
Szerző dücsőséggel, ki tudja
Mérni, s pazarlani szép vagyonját!
Hajdan virágzó Róma, kinek nemes
Sírját borostyánok kerítik,
S hamvai mirtusokat nevelnek.
A Músa: "Nem volt tenger az Álbula:
Szedd bé vitorláit hajódnak;
Festeticsünk Balatonja tenger."