Tinódi Sebestyén: [IV.] BUDAI ALI BASA HISTÓRIÁJA

Teljes szövegű keresés

[IV.]
BUDAI ALI BASA HISTÓRIÁJA
 
Hallyátok már Ali basa bölcseségét,
Budából hadával gyakran kiütését,
Nyolc várnak, kastélnak romlását, vevését,
Az Ördög hadának bölcsen megkerülését.
 
5 Ez parancsolása vala az császárnak:
Míg alatta lenne Amhát Temesvárnak,
Addég Ali basa Felföld tartománnak
Ő rontója lenne ottvaló végházaknak.
 
Rávigyáza erre herélt Ali basa,
10 Temesvárat víja az fő Amhát basa,
Budából indula szép hadával basa,
Beszperim vár alatt lőn hamar megszállása.
 
Ez Beszperin vára szép püspekség vala,
Az Balatom mellett merő kövön vala,
15 Az jó Paksi János ott főhadnagy vala,
De az megszálláskor királ felé ment vala.
 
Ezen Ali basa nagy örömbe vala,
Álgyút igazgata, lőni parancsola.
Egy hétig az várat erősen rontatá,
20 De azzal őnéki csak keveset árthata.
 
Lám, benn az porkoláb jó Vas Mihál vala,
Ki miatt az basa sok kárt vallott vala,
Éjjel-nappal lőni basa siet vala,
Kitől várbéliek igen rettentek vala.
 
25 Tőnek hasonlást az sok gaz nép az várba,
Támadának porkoláb ellen haragba,
Az fokról zászlókat lehányák búokba,
Mind zsákmánt tevének kincsbe ott az tárházba.
 
Az várból gaz népek sokan kiugrának,
30 Csak kevesen porkolábbal maradának,
Erről az terekek hamar hírt hallának,
Az árulók vár köről mind levágatának.
 
Lőn nagy rettenése szegín Vas Mihálnak,
Hamar szót kiada, fogadá basának:
35 Békével morhástúl ha elbocsátanák,
Várat ő megadná az hatalmas császárnak.
 
Jó Ali basa ezt hogy hallá, eröle,
Néki fogadá; várat kezéhöz véve,
Békével Vas Mihált eleresztetteté,
40 Titkon terekeket ő utánna ereszté,
 
Basa hagyásából megfogák, megfoszták,
Pínzétől, lovátúl őtet megtisztíták,
Ott meg vissza az basának bémutaták,
"Kavorokhoz ment volna" - őt úgy béárulták.
 
45 Az tereket basa hamar levonyatá,
Előtte Mihálnak igen loholtatá,
Vas Mihált ez okkal ő megtartósztatá,
Hogy szpaiaságot császártúl nyerne, adna.
 
Sok foházkodással mast es jó Budában,
50 Vagy Terekországban vagyon nagy rabságban.
Úgy hidgyetök terek hitiben, szavában.
Basa onnat szálla az nemes Skambriában.
 
Az fövön 15 napig legelének.
Esmég jó Budából hamar készölének,
55 Szancsákok, vajdák, békök egyben gyűlének,
Tizenkétezeren álgyúkval eredének.
 
Vitéz Ali basa dolgába bölcs vala,
Drégel vára alatt táborával szálla,
Az vár törésére álgyúkat állata,
60 Négy álgyúja, hat taraszkja néki csak vala.
 
Jó vitéz Szondi György benn porkoláb vala,
Bekefalusi Gergely ő társa vala,
De akkort házához kikéredzett vala,
Az megszálláskoron el-kirekedött vala.
 
65 Töretni az basa kezdé Drégel várát,
Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát,
Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját,
Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt.
 
Első ostromot basa nagyot tétete,
70 Ott sok terek vesze, ő nem sokat nyere,
Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitéssége,
Ott meg akar halni, azt ő már elvégezte.
 
Sőt az várnak falát, tornyát igen törte.
Basa oroszfalui pappal kérette:
75 Az várat megadná, magát ne vesztené.
"Már késén költ ahhoz!" - Szondi csak eszt izené.
 
Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata,
Két énökös apródgyát előállatá,
Azok előtt ily testamentomot szóla:
80 Az Ali basának két apródgyát ajánlá.
 
Ezen igen kéri basát őnagyságát,
Vitésségre taníccsa ő két apróggyát,
És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,
Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát.
 
85 Gyorsan mind az négyet skárláttal ruházá,
Pínzzel kápájokat megtölté, megraká,
Az Ali basának szépen kibocsátá,
Ő minden morháját az közöbre hordatá,
 
Égeté, elveszté. Istállóba méne,
90 Jó lovait hegyes tőrrel általveré.
Lelkét az Istennek aj ánlá, ígyéré.
Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté.
 
Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala,
Sebösölve térdön állván ő vív vala,
95 Romlott toron alatt általlőtték vala,
Az fejét az hegyről alávetötték vala.
 
Jó Drégelnek vára lőn basa kezébe,
Szondinak az testét vivék eleibe,
Fejét keresteté, az testhöz viteté,
100 Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté.
 
Jó dícséretbe lőn Szondi vitéssége,
Feje felé írott kopját feltétete.
Ságra és Gyarmatra basa elerede,
De az két kastélba ő egy embert sem lele.
 
105 Ott mikoron juta Szécsén vára alá,
Szintén Szent Margit asszonnak napja vala.
Ott porkoláb Árokháti Lőrinc vala.
Azon estve várast várból gyújtották vala.
 
Lám, nem merék várni az budai basát,
110 Ott meghasonlának sokan az füst alatt,
Éjjel kiszökének, megyön ki szalathat,
Árokháti hallá, látá csak nyolc szolgáját.
 
Csakhamar utánnok ő es el-kiugrék,
De nem szalathata, mezőben ellepék,
115 Mind nyolcadmagával fogva elviteték.
Az jó Szécsén vára szépen erőssítteték,
 
Vala basa ezen igen nagy örömbe.
Csak háromszázan Arszlán béköt ereszté,
Busa tornyát elöl ő megkésértené,
120 Kis palánkja vala, vala Balassa Zsigmondé.
 
Abban kevesen, de vitézök valának,
Vitéz Tercsi Mihál porkolábja annak,
Nagy András, András deák és Szuhai István,
Mondák, hogy az tornyot halálig meg se adnák.
 
125 Rettenetösön bék faluját égette,
Tercsi Mihál belől erőssen lőttete.
Bék ezen haragvék, táborban siete,
Kétezeren másodnapon alája méne.
 
Nagy öreg két álgyút alá vonyattata,
130 Tizenkét golyóbist toronyhoz bocsáta,
Az tornyot fejekre töreté, rontatá,
Tercsi az toromba ott meg nem maradhata.
 
Az palánkban onnat minnyájan jövének,
Mégis ők az béktől nagy hitöt vevének,
135 Palánkot megadák, úgy elvitetének,
Kiket Buják alól békével eresztének.
 
Kiszálla az basa az Hollókő felé,
aborát járatá közel az vár mellé,
Az porkoláboktúl az várat kéreté.
140 Két porkoláb vala akkor az Hollókőbe:
 
Csák Imre porkoláb, Szaki András vala.
Imre megijedött, András vitéz vala,
Imre az basának ott választ tött vala,
Jó Hollókő várát ő megígyérte vala.
 
145 András hogy aszt hallá, ottan ellent monda,
Pártos drabantokkal Imre rátámada,
Hegyes tőrrel társát általveri vala,
Ha akkor ő kezét meg nem ragadgyák vala.
 
Sietséggel várat basának megadá,
150 Basa békével őket elbocsáttatá,
Imre magát ezzel gyűlöségbe hozá,
Őt addég kergeték, szökék Terekországba.
 
Táborával basa Buják alá szálla,
Porkoláb, úrképe ott Nagy Márton vala,
155 De nem az elébbi Kopasz Márton vala,
Kit jó vitéz módra régen elfogtak vala.
 
Ötödnapég basa erősen lőtteté,
Azért Buják falát egy cseppné sem sérté,
Császár kegyelmére es igen kéreté,
160 De nagy bátorsággal Nagy Márton nem ígíré.
 
Lőn köztök hasonlás, tárházát feltörék,
Éjjel kiszökének, ottvalót elvivék,
Az jancsárok őket utakon leselék,
Öket mind levágák, Mártont fogva elvivék.
 
165 Nagy Márton ez nap es veszni oda vagyon,
Az Ali basának nagy csudája vagyon,
Az Buják várának erős fala vagyon,
Nem hitte, hogy annak semmi módon árthasson.
 
Az szép nyereségen basa lőn örömbe,
170 Császár vitéziben házakban helyheté,
Hadával Budába esmég el-béméne,
Örömébe Allát mindennel üvölteté.
 
Kár lőn ez váraknak tőlünk elveszése,
Mert sok tartománnak lőn hozzá térése,
175 Királi felségnek nagy kárszönvedése,
176 Lőn keserűsége reá gondviselése.

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT