Tinódi Sebestyén: [V.] ÖRDÖG MÁTYÁS VESZÖDELME

Teljes szövegű keresés

[V.]
ÖRDÖG MÁTYÁS VESZÖDELME
 
Már hallyátok vesztét az Ördög Mátyásnak,
Más nyelvvel Taifelnek nevezik és mongyák.
Kegyes királyunknak mikoron megmondák,
Felföldi végházak hogy elköltek, csúsztanak,
 
5 Elíra, izene fő-fő hadnagyinak:
Olasz Sforciának és Ördög Mátyásnak,
Győri és lévai szép magyar hadának,
Az végbelieknek, vitézlő hadnagyinak.
 
Gyorsan készülnének, ők elindulnának,
10 Hogy az végházakat megszabadítanák,
Az Ali basával ők szembe vínának,
Lévára gyülnének, ott mind egymást megvárnák.
 
Nám, meg elírata, izene uraknak
Kassa tartománba, vármegyés uraknak,
15 Hogy egyben gyűlnének, mind feltámadnának,
Az lévai haddal ők öszveballagnának.
 
Javokért, hasznokért, megmaradásokért
Gyűlnének, vívnának az ő hazájokért,
Ne vesznének mind el az nagy tunyaságért.
20 Vármegyék hogy hallák, gyűlni kezdének azért.
 
Ördög Mátyás királképe kétszáz lóval,
Duna elvöl Győrből hadnagyok szép hadval,
Köglövitt György, Sándor Ferenc, Dombai Mihál,
Dezsőfi Ferenc, Rátkai Pál száz-száz lóval.
 
25 Rágondolván Lévából es szép had vala,
Széköl Miklós, Szárkándi Pál, Sztepán vajda,
Matusnai Sebestyén, Jakosit Ferenc vala,
Ezök száz-száz lóval oly nagy szép szerök vala.
 
Élésmestör Sbardella Ágoston vala,
30 Váci pispök vala, ő száz lóval vala.
Kis Pukhán száz lóval, Krusit Jánosnak vala
Hadnagya Csuti Gáspár száz lovaggal vala.
 
Sforcia negyedfélezör taliánnal
Közikbe béjuta nagy szép gyalogokkal,
35 Maskó harmadfélszáz fegyveres lovaggal
Véglesi tiszttartó juta nagy hamarsággal.
 
És háromezör lanc, puskás, kopjás jöve,
Mind fegyverös vala, Lévára béjöve,
Egegre ez szép had táborral béjöve,
40 Nyolcszáz cse és hajdú ott hozzá nagy szép jöve.
 
Az némötök, taliánok nagy gazdagok,
Soknak őközülök vagyon aranláncok,
Sok aranforintjok, sok ezüsttallérok.
Tizenhatodnapég Egegön lőn lakások.
 
45 Szorgost híre jöve az Ali basának,
Hogy szép hada indult Ferdinánd királnak,
Néki nagy sok kíme tétova futosnak,
Minden hírt igazán hamar néki meghoznak.
 
Ő minden hadával mezőn készön vala,
50 Erre rágondola, Váccá el-bészálla,
Még az Temesvárat akkort víják vala,
Ezörötszázötvenkét esztendőben vala.
 
Vácból Drégöl felé az basa indula,
Egegön az Ördög Mátyás múlat vala,
55 Az vármegyéket ő igen várja vala,
Föleg várasába ők gyülekösztek vala.
 
Revid időn nemesek nem gyűlhetének,
Hadnagyok Ördögnek gyakran izenének,
Hogy ő feljebb lépnék, és öszvemennének,
60 De ő vélé magát basa ellen elígnek.
 
De lám, az vármegyék felföldi urakval
Már bégyűltek vala hétezör magokval.
Immár basa vala nagy ólálkodásval,
Az két had ne lenne hamar szömben egymásval.
 
65 Ördög felbocsáta álgyúk eleibe,
Kiket Zólyom felől királ nékik külde,
Rátkait, Köglevityöt, Matusnait küldé,
Hogy Kékkő váránál ők találjanak egybe.
 
Vannak az Bozóknál álgyúkkal, meghallák,
70 Egegről az hadat ők es kiszállíták,
Elöljárót, ötszáz huszárt bocsátának,
Azután az lovag fegyverösök valának.
 
Gyalog háromezör lanckenet indula,
Negyedfélezör olasz az után vala,
75 Nyolcszáz hajdú, cseh utánok indult vala,
Élésszekerek köszt hét taraszk vélök vala.
 
Hatszáz huszár ott utoljáróba vala,
Az palásti mezőn tábort jártak vala,
Basa táborával már Szilvásnál vala,
80 Ezör lovon való tereket elbocsáta,
 
Az királ hadát kímöljék, megkörüljék,
Aszt az utoljáró huszárok megűzék,
Igen harcolának, egy fejet vevének,
Fogva egy tereket hozának, ott nyerének.
 
85 De lám, az fogoly általjába megmondá,
Hogy az basa vélök ott szömbe megvína,
Valakinek Isten nyereségöt adna.
Véli Ördög Mátyás, hogy nagy bölcs ember volna.
 
Az Szent Lőrinc napján reggel az terekek
90 Elöl eljutának, nagy harcot tevének,
Németök taraszkból igen lövöldeznek,
De azzal magoknak ők hasznot sem tevének.
 
Nám, ellövék Dezsőfi Ferenc bal lábát,
Lova ott meghala, két ló köszt ő magát
95 Elvivék, utába láták ő halálát,
Sok jámbor megbáná ez vitéznek halálát.
 
Az harcon mindkét fél oly igen forgódnak,
Kik ottan meghalnak, kik fogllyá akadnak,
Három taraszkot nyerének, elhozának,
100 Hogy kin az magyarok, németök vigadának.
 
Kárt az terekekbe magyarok tevének,
Mert sok főterekek az harcon veszének,
De magyarok közül két fővitéz esék:
Dombai Mihált, Sándor Ferencöt elvivék.
 
105 Bátorságok vala ott az huszároknak,
Negyven válogatott jó taliánoknak,
Szükség hozá, huszárok megfutamának,
Taliánok egy mesdecskébe szorulának.
 
Elbamlák terekek az taliánokat,
110 Háromszázan vélök kezdének viadalt,
Igen vitészködnek, ölének sok pogánt,
Budai kincstartót megölék, az főpogánt.
 
Viadalokban ők megfárattak vala,
Hogy megsegéllenék, igen üvöltik vala,
115 Az magyar vitézök ráökleltek vala,
Az spaniolokat éppen elhoszták vala.
 
Lőn az basának délbe elérközése,
Tizenkétezör nép, tizennégy taraszk véle,
Az ő szép tábora vagyon megszörözve,
120 Sokat taraszkokból két fél lövének szömbe.
 
Csakhamar egy falka népét elbocsátá,
Az királ táborát hátul elbocsátá,
Terek egy hegyecskén gyalognépet láta,
Nyolcszáz hajdút, csehöt elbamla, mind levágá.
 
125 Ímé aszt háromszáz fegyverös meglátá,
Ottan az terekre rejája indula,
Az tereket hamar kétfelé szakasztá,
Terek megfutamék, sok bennök ott elhulla.
 
Ezután fegyverösök alászállának,
130 Helyekre táborba esmég béállának,
Hagyá hadnagy: huszárok hátra állanának,
Fegyverös seregöt ott elöl állatának.
 
Németök, taliánok elöl állának,
Eleikben taraszkokat vonyatának,
135 Az győriek szárnyul melléköl állának,
Taraszkból mindkét fél sok golyóbist szórának.
 
Mely gonosz szerencse ott nékik adaték,
Csudaképpen álgyúpor ám felgyútaték,
Terekek örülnek, Allá kiáltaték,
140 Az királ szép hada azzal megrémölteték.
 
Ördög ő taraszkit visszatérítteté,
Basa nagy felszóval Allát üvöltete,
Egy csöppöt sem vára, ott rájok erede,
Az lanckenet némöt először futni kezde.
 
145 Győri, lévai had utánnok futamék,
Az derék seregöt ám megkörnyűközék,
Az terekek miatt nagy sok levágaték,
Egynéhán ezör ő bennök ott fogllyá esék.
 
Királ szép hadában mind zsákmánt tevének,
150 Királ hadnagyiba ott fogllyá esének,
Királképe Ördög Mátyás ott elesék,
Az talián hadnagy Sforcia fogllyá esék.
 
Elfogák Dombait és Sándor Ferencöt,
Levágák Sbardella Agoston pispököt,
155 Jó Borsai Miklós, az kis Pukhon veszött,
Az jó Sőli Farkas, Rozson Kristóf elesött.
 
Rettenetös veszedelem ez lött vala,
Ki az jó királnak keserves kár vala,
Ördeg Mátyást Budára bévitték vala,
160 Zászlója, dobja, sípja, trombitása vala.
 
El alá viteték az terek császárnak,
Ott lőn szörnyű halála Ördög Mátyásnak,
Saccolása meglőn olasz Sforciának,
Tizenhatezer aranyat ada basának.
 
165 Vala ezön basa igen nagy örömbe,
Éjjel-nappal vagyon nagy készülésébe,
Szándékja Szolnokot, Egröt ő megvegye,
Mind lengyel határig ez országot elnyerje.
 
Lőn ez időközbe benn Moldva földében,
170 Illyés vajda készüle ötvenezörön,
Terekkel, oláhhal Erdélnek földében,
Rablást és égetést tegyen királ földébe.
 
El-beüte az Ojtozon hamarságval,
Torja várasánál szálla táborával,
175 Onnat száguldót bocsáta szertartásval,
Háromszék aljába járnak nagy jargalásval.
 
Szepsi, Kízdi és Orbai szék aljába,
Hermán, Prásmán várasa lőn felgyújtásba,
Az föld népe mindenfelől nagy futásba,
180 Terek, oláh jargal szabadon az országba.
 
Ebben hogy híre lőn két vicevajdának:
Idenfi Lászlónak és az jó Bánk Pálnak,
Ország negyedrészével ők támadának,
Kolozs, Doboka, Ózd, Küköllő indulának.
 
185 Lám, eszt az terekek mikoron megérték,
Megvárni nem merék, ők futamást vőnek,
Sepsit, Kízdit, Orbait rablák, égeték,
Nagy sok kárt tevének, azzal ők kimenének.
 
Jó Idenfi László, Bánk Pál sietének,
190 Őket az havasig erősen kergeték,
Sokat levágának, kiket érhetének,
Az terhös terekben havasokban vesztének.
 
Pétör vajda fia, Illyés eszt müvelé,
Hívségét császárnak ő ezzel jelönté.
195 Azonba Temesvár, Losonczi elvesze,
Lippa, Solymos vára meg csudaképpen vesze.
 
Pórul cselekedék, ki porkoláb vala,
Aldanai Bernáld, ki Nagy Kampó vala,
Mihelt Temesvárnak veszését meghallá,
200 Lippából, Solymosból hamar ő el-kiszálla.
 
Amhát basa hallá, oly igen csudálá,
Mint lakóhelyébe könnyen belészálla,
Élése, álgyúja benne éppen vala,
Sok ezer forint kárt ott királ vallott vala.
 
205 Sőt az Ali basa az nagy Amhát basát
Ő szorgalmasztatja, indíccsa nagy hadát,
Hogy ők megszállanák Szolnok, Egör várát,
Annét nem múlatnak, mint vég Temesvár alatt.
 
Ottan elindula az nagy Amhát basa,
210 Szolnokot megszállá elöl Ali basa,
Húszezör népével álgyúkkal megszállá,
Egy hétig lőtteté, de ő azzal sem árta.
 
Lám benn főporkoláb Nyári Lőrinc vala,
Véle sok jó legín hetedfélszáz vala,
215 De sokféle nyelvön való népe vala,
Kik között pártolás, meghasonlás lőtt vala.
 
Jó álgyú és taraszk huszonnégy benn vala,
Szolnokban szakállos másfélezör vala,
Spaniol puska es másfélezör vala,
220 Ezökhöz való por nyolcszáz mázsa ott vala.
 
Mázsával vas, ón, tözesszerszám sok vala,
Golyóbis és kötél szántalan sok vala,
Sok ezör forintba királnak áll vala,
Kiket az Szolnokban mind ott vesztöttek vala.
 
225 Oly igen szép, erős Szolnok vára vala,
Egyfelől az Tisza alatta foly vala,
Másfelől az Zagyva alatta foly vala,
Vár alatt az két víz öszveszakadva vala.
 
Sőt az felszél felől nagy árokja vala,
230 Három szegén három erős bástya vala,
Csak nagy magas töltés néki fala vala,
Házak az töltésből ki nem láccanak vala.
 
Szolnok alá Amhát basa hogy eljuta,
Mezőt egy mélyföldig népével szállatá,
235 Az császár táborát rajta megjáratá,
Sátorit vonyatá, zászlóit felállatá.
 
Oly nagy zöngés-bongás az táborban vala,
Harangok, csengetők ott konognak vala,
Sípok, dobok, trombiták harsagnak vala,
240 Szélét-hoszját az nagy hadnak nem látják vala.
 
Látják várbéliek, borzadoznak vala,
Losonczi veszése mind eszökbe vala,
Ők ott alattomba súgnak-bógnak vala,
Hogy bölcs vezérjök nincs, aszt ők orrolják vala.
 
245 Nem adának helt világi tisztösségnek,
Az császár hadátúl ők megrettenének,
Azon éjjel várból ők mind kiszökének,
Szent Mihál hónak negyednapján ellépének.
 
Ott eszébe vevé Nyári Lőrinc magát,
250 Hogy mind pusztán hatták jó Szolnoknak várát,
Azon megijede, ő sem bízá magát,
Ő es pusztán hagyá az Szolnoknak kapuját.
 
Keserög magába, megálla utába,
Gondolkodni kezde az ő nagy búvába,
255 Jobb néki meghalni Szolnoknak várába,
Hogy nem szégyönére élni itt ez világba.
 
Eltére, béméne Szolnok kapujába,
Halálát végezé nagy bátorságába,
Azomba az terek indula hajnalba,
260 Még nem tuggyák vala, hogy senki nincs Szolnokba.
 
Legottan ostromnak ők megindulának,
Az várba nagy föstöt ám ők meglátának,
Megérték, az várból hogy kiugrottanak,
Az vár kapujára ők hamar rohanának.
 
265 Vár kapuját Nyári Lőrinc megállotta,
Vitéz módra vélök ott viadalt tarta,
Sok terek elbamlá, ő fogllyá akada,
Az futó gyalognép nagy sok vesze, meghala.
 
Ezen lőn öröme ott az főbasának,
270 Hogy Szolnok vára lőn kezébe császárnak,
Örömökben Allát, Allát kiáltának.
Sok szerszámot várvíváshoz ott találának.
 
Szorgost készölének Egör vára alá,
Szégyen-vallania ők sietnek vala,
275 Abból es kiszöknek, mind azt vélik vala,
Sőt ő szerencsájok ott visszafordult vala.
 
Ezön kérönk Atyaúristen tégödet,
Kegyösön hallgasd meg hív körösztyénidet,
Téríccsed meg pogán ellen szerencsénket,
280 Roncs meg és elveszesd az fene tereket.
 
Sok dícséretöt hogy tenéköd monthassunk,
Az te szent igédben hallgassunk, tanuljunk,
Jámbor életönkkel benne mi megtarcsunk,
Te szent országodba véled öszve vigaggyunk.
 
285 Ennek lőn írása az jó Kolozsvárba,
Tinódi Sebestyén könnyomtatásába,
Szerzé nagy búvába egy hideg szobába,
288 Gyakran fú körmébe, mert nincs pínz tassolyába.
 
FINIS

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT