Tinódi Sebestyén: ELSŐ RÉSZE | Verstár - ötven költő összes verse

ELSŐ RÉSZE

János királ testamentoma: Szulimán császár indulása:
királ fiát meglátása: kincses Budának elfoglalása:
királné asszon búdosása: Fráter Györgynek
csélcsapása: királ fiára támadása

Sok csudák voltanak jó Magyarországba,

Ki nagy emléközet széles ez világba.

Tűz esztendő ulta ilyen nagy bolygásba

Nem voltak magyarok hasonló szerencsába.

5	Erre hallgassatok es tü meghallyátok,

Mert ez lészen néktek jeles krónikátok,

Kiről emléközik tü megmaradéktok,

Mert vagy mind elvesztek, avagy jóra fordultok.

Beszéllek Erdélben mast történt dolgokról,

10	János király fia kibúdosásáról,

És az Fráter Györgynek ő sok csudájáról,

Csudaképpen történt nagy szernyű haláláról.

Az Ferdinánd királ igyeközéséről,

Pogán császár ellen töreködéséről,

15	Jó Magyarországnak megépöléséről,

Légyen Isten véle elkezdött nagy igyéről.

Sőt jó János királ hogy Erdélben vala,

Izabella asszon jó Budában vala,

Másfélezör és negyvenben írnak vala,

20	Az királné asszony egy szép fiat szült vala.

Tuttára királnak lőn, öremben vala,

Nem sok idő múlván halálra szorula,

Fráter Györgyöt, Petruitot ott előállatá,

Fiát, feleségét csak őnékik ajánlá.

25	Ímé történék halála Szászsebesben,

Székesfejérvárban lőn eltemetésben,

Az királné asszon lőn keserűségben,

Fiával árvává marada özvegységben.

Az felséges királ, Ferdinándus királ

30	Felesége után lött törvénből királ,

Anna asszon báttya az jó Lajos királ,

Ki Mohácson vesze ez országért az királ.

Nagy sok esze, küncse költ már ez országra,

Az magyar nemzetnek megmaradására,

35	Ki Némötországnak lenne nyugolmára,

Pogán töreköknek eltávoztatására.

Vendégországokból néki sok hada lőn,

Ki János királnak oly nagy búára lőn,

Előszer Tokajnál nagy futamása lőn,

40	Körösztesi mezőn gonosz szerencséje lőn.

Szertelen futása az szinai mezőn,

Ferdinánd királnak kin nagy öröme lőn,

Mindezeknek oka az sok magyar úr lőn,

Mert kösztök kétfelé pártolás, hasonlás lőn.

Lőn végre királnak oly nagy sok kárára,

Sok rendbéli hadának elromlására,

Magyar uraknak a sem lőn sok hasznára,

Mert pártolások lőn sokaknak halálára.

Jánosnak halálát Ferdinánd hogy hallá,

50	Kisfia annyával Budában benn volna,

Hagyá szép táborát, hogy hamar indulna,

Mind vízen és földen Buda alá szállana.

Táborát indítá, Budát megszállatá,

Lőtteté, rontatá, igen ostromlatá,

55	Az királné asszont azzal háborítá.

Szulimán császárnak nagy sírtában írata.

Ezen pogán császár igen megbúsula,

Százezer emberét Budára bocsátá,

Az nagy Memhet basát képében bocsátá,

60	János királ fiát hogy megszabadítaná.

Rettenetös haddal Memhet el-felszálla,

Szent Gellérd hegyére az némöt szorula,

Budáról sok magyar akkoron kiszálla,

Elvegy terekekvel együtt sokszor ostromlá.

Az császár is nem tűrheté, felsüete,

Az királ fiához szerelmét jelönté,

Hogy népét az Dráván általkölteszteté,

Az budai hadat azzal megerőlteté.

Terekök, magyarok ostromnak menének,

70	Nagy rettenetösön Szent Gellérd hegyének,

Sokan az némötök az hegyen veszének,

Kik szalathatának, hamar felsietének.

Vígan terök császár Skanbriába juta,

János királ fiát ott alá hozatá,

75	Hívségöt fogada, meg el-felbocsátá,

Jó Terek Bálintot csak magának marasztá.

Sokat ez dolgokról nem illik szóllanom,

Mert tőlem már sokat hallottak, jól tudom,

Erdéli gondomat ezzel sem múlatom,

80	Csak ennek sommáját én tünektek mast mondom.

Dunát, Pestet, Budát császár elfoglalá,

Az királné asszont békével bocsátá,

Őt elkésérteté, Lippába szállalá,

Az Tiszántúl ez országot néki ajánlá.

Erdélbe bészálla Gyulafejérvárba,

Kisfiával lakék nagy fohászkodásba,

Fráter György marada az kincstartóságba,

Három pispekségbe, erdéli vajdaságba.

Temesvárba jó Petruitt Péter szálla,

90	Nagy hűven szolgála ő az ispánságba,

Birodalma vala Lippába, Solymosba,

Jó Karánsebesbe, bűr vala jó Lugasba.

Igen nagy gongyok lőn ott ez két tútornak,

Mint kedvét lelhetnék az terek császárnak,

95	Szóval, ajándékval, béköknek, basáknak

Sokat ígyérének, adának az császárnak.

No, már hallgassátok az derék krónikát,

Az két tútornak kösztök nem alkhatását,

Barát kincstartónak szertelen csudáját,

100	Királné asszonnak fiával búdosását.

Ó, mely szegín régen az Fráter György vala,

Vezetékneve Vitissenovit vala,

Skardonához közel néki háza vala,

Az Horvátországban Karkas vízparton vala.

105

De mikor klastromba remöték köszt vala,

Ott es bűr jó borral, mert kúlcsárok vala,

Ő minden dolgában gyors és okos vala,

Az ő szolgálattya mindennek kedves vala.

Lőn hírével dolga jó János királnak,

110	Tanácsát fogadá agg fráter, Jánosnak,

Klastromból hívatá, szólla az barátnak,

Hogy immár szolgálna ő király magának.

Vevé feljebb-feljebb szép jeles tisztekre,

Udvarbíróságra, onnat pispekségre,

115	Onnat kincstartóság gondviselésére,

Ő dolga mindenben lőn királnak kedvére.

Testamentomba hagyá mint gubernátort,

Oltalmazná fiát, véle ez országot.

Halálakor királ hagyá ez barátot,

120	Éltetné annyával fiát, kis herceg Jánost.

Jó Petruitt Pétert mellé hatta vala,

Ki János királnak attyafia vala,

Kit nagy szegűnségből ő felemelt vala,

Fiát, feleségét es reá bíszta vala.

125	Nagy hűvségét jó Petruit megmutatta,

Csélcsapását néki lám senki nem látta,

Sőt az királ fiát mindenbe táplálta,

Kinek lába nyomát nagy hűvséggel nyomotta.

Jó hüt alatt mast es értöm, hogy aszt mondgya,

130	Hogy halálig ura gyermekét sem hadgya,

Gyűjtötte szép küncsöt szükségére adgya,

Dolgát az ki hallya, dícséri, jóvá hadgya.

Sőt ő Temesvárba kezdé aszt gondolni,

Ha az Fráter Györggyel kezdenek meghalni,

135	Az királ kincsében zsákmánt kezdnek tenni,

Az királyfü kezd nagy szegűnségbe maradni.

Tőn ily izenetöt barát-kincstartónak:

"Ez nehéz ne légyen teuraságodnak,

Tudod, hűvek vagyunk az király fiának,

140	Véle egyetömbe az ő asszon-annyának.

Aszt tudod, mel nagy küncset néki gyűjtettünk,

Szép erős várakba kiket helyhesztettünk,

Ország-akaratból kiadgyunk, engeggyünk,

Egy királi házba mindent béhelyhesztessünk.

145

Csak három főszemélt országul válasszunk,

Három nemzetúrnak nagy hütet feladgyunk,

Azokra az küncsöt illyen módon bűzzuk,

Míg emberkort ér az királfü, addég adgyuk.

Aszt igen jól tudod, ha kezdünk meghalni,

150	Feleségünk, gyermekünk nem kezd maradni,

Tiszttartók, fajosok visszát kezdnek vonni,

Az királ fiának kezdnek nagy gondot adni. "

Sőt hogy eszt meghallá Fráter György, haragvék,

Ehhöz ő nem álla, mert néki nem tetszék.

155	Szóla, hogy halálig tőle ki nem vennék,

Holta után tiszttartói mind megengednék.

Sűr vala gyakorta az királné asszon,

Semmi birodalma néki ez országon,

Az Fráter György tartja fiával abrakon,

160	Kedve szerént nincsen, gyakran bánkódik azon.

Ohítva telelni méne fel Gyaluba,

Írnak vala ezörötszáznegyvennyolcba,

Betegségében készül vala bánatba,

Akar el-kimenni onnat Lengyelországba.

165	Vevé eszt eszébe barát, Petruittyal,

Mindent ígérének ő nagy szép szavokval,

Asszont megmaraszták nagy fogadásokval,

Fejérvárra hozá Fráter György nagy szép szóval.

Immár ez két tútor ellenködik vala,

170	Kiből végre az ország jót nem vár vala,

Lengyel királné asszon eszt hogy meghallá,

Mondhatatlan azon igen megbúsult vala.

Erdélben bocsátá hamar két szolgáját:

Pozneszti pispöket és egy nádrespánnyát,

175	Egyben békéltetnék, hoznák az két urat,

Hogy hűven szolgálnák leányát, unokáját.

Csakhamar urakat öszvebékélteték,

Egy más akarattal ott ők eszt rendelék:

Négy úrnak mindenkor egyik ott benn laknék,

180	Királné asszonnak szolgálna, ott forgódnék.

Ott avagy Fráter György, vagy Petruitt Péter,

Vagy Patócsi Ferenc, vagy Losonczi Antal

Mindenkor forgódnék királ tanácsival.

Váraddá indula barát lengyel urakval.

185

Maradának hárman, szolgálák őfelségét,

Mikor látták volna az ő nagy szükségét,

És az Fráter Györgynek ő nagy fesvénségét,

Fogadással kérék az asszont őfelségét.

Petruit szóllala: "Kérjük felségödet,

190	Mü igen jól láttyuk te nagy szükségödet,

Lippán megszörözjük bévön életödet,

Jőj el, ott eltartjuk asztalodat, népedet."

Izabella asszon eszt jó néven vevé,

Hűvségöket szép beszéddel megköszöné,

195	Eszt mind az országnak hamar hűrré tevé:

Hogy éhel meghalna, kezzöllük el-kimenne.

Lőn elindulatba, Dévára bészálla,

Váraddá Fráter György eszt hamar meghallá,

Hűv szolgái által kéré és unszonlá,

200	Erdélből ki ne menne, mert végre megbánná.

Lám, ő akaratját asszon változtatá,

Déva várába ő küncsét felhordatá.

Eszt hallván Patócsi, Losonczi, búsula,

Okot lelvén, mind az két úr haza indula.

205

Az királné asszon Déváról indula,

Petruitval hogy Szöbömbe bészállana,

Fráter György Váraddá aszt nehogy meghallá,

Szöbönnek izene: asszont bé ne bocsátnák.

Haj, te ravasz világ, mely hütetlen te vagy,

210	Szóhoz, ajándékhoz, mely igen hajló vagy,

Világ-gazdagságban telhetetlen vagy,

Kiért keresztyén népnek te utálatos vagy.

Inkább engedének az barát szavának,

Hogy nem az asszonnak és királ fiának,

215	Maga megesküttek az királ fiának,

Őket nem bocsáták Szöbembe a szász urak.

Tőn sűrva könyörgést asszon az Istennek:

"Áldott igaz Isten, ki látod szűveknek

Minden álnokságát hitlen embereknek,

220	Hagyom csak te reád, hogy megítíltessenek. "

Sírva Izabella Fejérvárba szálla,

Éjjel-nappal ohűt, sűr, kesereg vala,

Jó Petruitt Péter tisztiben indula,

Ez meglött dolgokon oly igen megbúsula.

225

Elgondolá Fráter György császár mivoltát,

Az ő ravasságát, álnok hazukságát,

Mint királ fiának ajánlá ő magát,

E szűn alatt magának kévánnya országát.

Róla oly nagy gondgya, mint ő kihozhatná,

230	Hogy az pogán kéztől megoltalmazhatná,

Attyátúl marattba épen iktathatná,

Csak körösztyén kézbe, bár szegűnben tarthatná.

Eszt eszébe vevé, már nem fog császárnál

Sok ravasságával és sok csélcsapásval,

235	Mennyére az császárt szép ajándokával

Meg annyéra csalta édes ravasságával.

Nám, mely csudálatos vala bölcsesége,

Ő minden dolgába nagy esze, elméje,

Ha akarta, császár, királ szemét békötte,

240	Az mint ő szerette, mindkettőt úgy viselte.

Igen nagyot használt bizon ez országnak,

Bennevaló népnek megmaradásának,

Majd megérthetitök, ha volt ez országnak

Az ő csélcsapása hasznára magyaroknak.

245

Sokat gondolkodék Fráter György eszébe:

Ura gyermökét ne ej cse terek kézbe?

Ez ország maradhatna keresztyén kézbe,

Némöt császártúl, királtúl érteni kezdé.

Sőt már őközettek vala elvégezve,

250	Királ kevetével, hogy ő szembe lenne,

Kisasszon napján az Nűrbátorba lenne,

Királ fia felől, Erdélről jót végezne.

Ímé, ez idő köszt, császár az uraktúl,

Becsét, Becskereket kéreti baráttúl.

255	Gondba esének urak ez hűr hallástúl,

Inkább megfélemlék Fráter György az császártúl.

Mü választja légyen tőlök az császárnak,

Simándot választák, hogy arról szólnának,

Királ kevetéről es ott szólanának,

260	Hogyha szükség volna, követségöt meghallanák.

Ott ez négy úr Simándon szömbe levének,

Az terek császárnak bölcsen megfelelének.

Bátori gyűlésbe es mind ott lennének,

Petruit, Patócsi, Losonczi bégyűlnének.

265

De királné asszon hallá eszt, megérté,

Az némöt kevetvel barát szömbe lenne,

Búdosóban királ fiával ejtené,

Országát őtőle elidegönítené.

Ott Fráter György Erdélből hozzá hívatá,

270	És Magyarországból urakat hívatá,

Váradból nagy szép sereggel elindula,

Kétezeren nagy pompával Bátorban szálla.

Módgya, mint felségnek ő dolgában vala,

Az klastromba szálla, kernyülfogták vala,

275	Puskások, lovagok igen őrzik vala.

Alföldi urak csak követöt bocsáttak vala.

Jó Gróf Miklós vala ott követségben,

Jámbor tanács vala király hűvségében,

Magyarokhoz vala oly nagy szeretében,

280	Halálát ohűttya ez versszörző éltében.

Nagy sok magyar szánnya ez vitéz halálát,

Mert szereti vala magyar vitéz voltát,

Mindenféle mesternek bölcs tudományát,

Az felséges király es ohíttya megholtát.

285

Ott királ képében fogadá barátnak:

Ha Magyarországot bocsáttya királnak,

Attya jószágát János királ fiának

Épen megbocsátná, megadná szép Jánosnak,

De Erdélségben és vajdaságban hadgya,

290	Királné asszonnak jegyruháját megadgya,

Barátnak váradi pispökséget adgya,

Esztergami érsökséget es véle adgya.

Ottan az Fráter György ez hitnek megálla,

Ő es Gróf Miklósnak hitöt adott vala.

295	Bátorból kijeve, ő Erdélbe szálla,

Királné asszonnak, mit szerete, aszt szólla.

Mikor íránk ezörötszáz és ötvenbe,

Gyűlést hirdetének Kiskarácson innepébe,

Királné asszont indíták nagy hidegbe,

300	Jó Kolozsvár felé az Marosnak mentébe.

Ím az barát vüvé asszont Besztercébe,

Sokan csonkulának, halának nagy dérbe,

Onnat Kolozsvárba harmadnap vivé bé,

Nem gyűlésbe, hanem Korlátovitt menyekzőjébe.

305

Nagy pompával menyekző lőn Monostorba,

Másodnap királné asszon Kolozsvárba,

Mineróna asszont elházasításba,

Zbornitzki Miklósnak adá törvén házasságba.

Ott szép ajándékot az ország mutata,

310	Szegűn köznemes nép kit váltigen bána,

Mert soknak költsége már elfogyott vala,

Gyűlést nem várhattyák, sok haza is ment vala.

Fráter György az gyűlésbe csak aszt végezé,

Az asszon két hűv szolgáját elvesztené,

315	Horvát Mihált, Csáki Mihált megöletné,

De bűnöket az asszon ő magára vevé.

Egy füllér héával forintot szerzének,

Hogy terek császárnak adót szerzenének,

Mert mindenkor törvénye erdélieknek

320	Forintot héjával az adóban szednének.

Reggel asszon indula jó Fejérvárba,

Csendeszbe marada búvába, sírtába.

Petruit megérte mindent Temesvárba,

Asszonnak megírá, császárnak Drenápolyba.

325

Derék szerént királné asszon megtudá,

Erdéli uraknak mind tuttokra adá,

Kéré őket, hogy gondolnának jól arra,

Hogy ne esnének fejenként császárnak rabbá.

Igen gondolkodnak urak, rettenének,

330	Sokan az asszonnak ott fogadást tőnek,

Hogy minden szerencsét véle késértének.

Ebben Fráter Györgynek csakhamar hűrt tevének.

No, hamar Alvincbe Fráter György bészálla,

Tütkon Szászseböst ő magának foglalá,

335	Királné asszon ellen sokat gondola,

Mint Erdélyből fiával kiigazíthatná.

Az francai királ gazdag királ vala,

Károl császár, Ferdinándus udvarába

Korosként követe az királnak vala.

340	Fráter György dolgát követök értötték vala.

No, hamar megírák francai királnak,

Királ esmég írá az terek császárnak:

"Barát hütöt adott Bátorba egy grófnak,

Magát köteleszte az Ferdinánd királnak.

345

De hogy jobban felségöd ez dolgot tudgya,

Bizon felségödet barát elárulta,

Ő ura gyermekét annyával elatta,

Jó Magyarországot némötnek ajánlotta.

Oly igen készülnek némötök magyarval,

350	Rád akarnak jőni az ő nagy hadokval."

Császár hallá feje hajtogatásával,

Csak elámélkodék sok gondolkodásával.

Az volt végezése sőt régen császárnak,

Hogy egy kis lejányát francai királnak

355	Feleségöl aggya János királ fiának,

És megkoronázja szép várában Budának,

Uraságába haggya küncsös Budának,

Jó Magyarországnak és Erdélországnak,

És az Tótországnak, az Horvátországnak,

360	Végre Bécsországnak, az fölső Csehországnak.

Terek császár íra az magyar uraknak,

Külön-külön az kerűtett várasoknak,

Mind az vármegyéknek, külön az szászoknak,

Az ő levelében eszt írá mindazoknak:

365

"Csuda jól tudgyátok, kik voltatok hívem,

Mikor küncses Budát én kezemhöz vevém,

Királ fiát annyával én eleresztém,

Sátoromban Fráter Györgyöt én megeskötém,

Reá felelé ott: énnékem hűv lészen,

370	Ura gyermekének hűv szolgája lészen

Szegénségből királ uraságra vevén,

Szerzetös voltát, vénségét gondolván, nézvén.

Azért bízám reá János királ fiát,

Asszonyannyát, véle az önnen országát.

375	Véletök, tudgyátok, János királ fiát,

Békével tartottam, oltalmasztam országát.

Olyha adót is csak tűzezer forintot vöttem,

Hogy hűveim vattok, aszt es azért vöttem,

Maga az országnak hasznát mind értöttem,

380	Az barát elárult engem, jól megértöttem.

Nám, fejemet egyött urának fiával

Elárult asszonyával, Magyarországval.

Azért hagyom néktek nagy parancsolatval,

Ellene támadván barátnak hamarságval,

385

Azért kergessétök és őt megfogjátok,

Vagy fejét, vagy magát tü kézbe hozjátok,

Mert ha visszahallván, tü rá nem gondoltok,

Szénnel-vassal tőlem bizon tü megrontattok. "

Terek császár ebben sokat nem múlata,

390	Mamhut csauszt hamar ott előhívatá,

Minden leveleüt kezében adatá,

Mint benne eljárjon, haraggal megtanítá.

Oly hertelen csausz Temesvárba méne,

Petruitt Péternek mindent megbeszéle,

395	Császár parancsolattyának hogy engedne,

Az király fiára ő nagy gondot viselne.

Ottan jó Petruit szép haddal készöle,

Csauszt ott meghagyá, Erdélbe siete,

Királné asszonnak eszt mind megjelönté,

400	Asszon Mamhut csauszt hamar hozzá viteté.

Róla gondola Fráter György eszt hogy hallá,

Sebösben hozzája urakat hívatá,

Fő-fő szolgáit es ott hozzá hűvatá,

Fő-fő emberekkel ő dolgairól szólla.

405

Ez Mamhut ott szólla királné asszonnak,

Nagy kegyelmességét mondá az császárnak,

És minden oltalmát, mint jó lejányának,

Az királ fiának, mint tulajdon fiának.

Gyűlést hogy tétetne erdéli uraknak,

410	Hallanák meg parancsolattyát császárnak.

Asszon elirata minden székaljának,

Kik akkort mindnyájan Szászsebösbe valának.

Íra Magyarországba az két hűvének:

Losonczi Antalnak, Patócsi Ferencnek,

415	Az Tiszakebelben mind az vármegyéknek,

Kik az Fejérvárba hamar mind el-bégyőlének.

Hamar leveleket csausz mind elosztá,

Fő-fő uraknak, vármegyéknek megadá,

Szavát az császárnak csausz ott így mondá:

420	"Az Fráter György mellől hogy minden elállana,

Ura gyermekét mert elárulta volna,

Minden őt kergetné, és ki megfoghatná,

Az királné asszon kezében iktatná,

Azzal az császárnak nagy hívségöt mutatna.

425

Nám, ha elhallgatnák, ők megbüntetnének,

Vassal-tűzzel házokban emésztetnének. "

Barát hallá, nem alitá ezt semminek.

Sebösből béméne várasában Megyesnek.

Gyűlést ott tétete, keveteket választa,

430	Ország embörüvel két szolgáját adá:

Dráva Jánost, Bornemissza Gergelt bocsátá,

Nagy szép követséggel az császárhoz bocsátá.

Ám, hamar hívatá Petruitt rácokat,

Sebösből, Lugasból vitéz oláhokat,

435	Losonczi, Patócsi és jó szolgáikat,

Fejérvár alatt megszállaták ő hadokat.

Rettene meg szűvök kövély lengyelöknek,

Kiknek csak bujaság és tánc kell kedvöknek,

Esznek, isznak, leányok keröl csellegnek,

440	Királné asszonnak könyergeni kezdének:

"Igen jók nem vagyunk mü táborban lakni,

Kérjük felségödet, ne akarj kiküldeni

Minket az táborban ott kinn nyomorogni,

Jobbak vagyunk itt benn felségednek szolgálni. "

445

Ezen az jó asszon ott igen mosolga,

Gyenge lengyelöknek ő ott békét hagya.

Jó Petruit Péter Alvinc alá szálla,

Ö viadal nekül ott hamar belő szálla.

Derék szép seregét ott kétfelé osztá,

450	Cserepvit Miklóst hamar elválasztá,

Brancsika alá, Csanád alá bocsátá,

Egy falka népével Fejérvár mellé szálla.

Oly hamar megtudá barát az Megyesbe,

Hamar hozzá gyűjte fő-fő székölyökbe,

455	Kéré, hogy mellette lennének igyébe,

Titkon forintokat ád vala tenerökbe.

No, feltámadának, mind mellé állának,

Fráter Györggyel Vásárhelre bészállának,

Ott az kalastromba ők bészorulának,

460	Hűv szolgáiban asszonnak megfogdosának.

Az Marton-fúaknak ott magvát szakasztá,

Az Marton Andrásnak nyakát elvágatá,

Bálintot öccsével Görgénben levágatá,

Királné asszonhoz bosszútételt mutata.

465

Vala az Fráter György oly igen nagy hadval,

Kiskökellő mellett indula hadával,

Az szegén nép közett dúlással, fosztásval,

Az megnyomorultak élnek nagy jajgatásval.

Ímé, ez idő közt táborát indítá,

470	Az jó Varkucs Tamás Várad felől juta,

Csanád felé alá rácokra rohana,

Ki lőn az rácoknak igen nagy romlásokra.

Talám megunnyátok, ha mast többet mondok,

Ottan az többinek mast én békét hagyok,

475	Az első részének mast én véget adok,

476	Az másik részében erről többet hallotok.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem