Szenci Molnár Albert: LXVII. ZSOLTÁR
LXVII. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése az izráelitáknak, az Istennek
kegyelmes vélek lakozásaért.
Könyörgése az izráelitáknak, az Istennek
kegyelmes vélek lakozásaért.
1
Úr Isten, áldj meg jóvoltodból,
És kegyessen fordulj hozzánk,
Ótalmazz meg minden gonosztól,
Szent színedet fordítsd reánk.
Megesmerje szépen
Az te utadat,
És az pogány népek
Téged tiszteljenek,
Megtartójokat.
Úr Isten, áldj meg jóvoltodból,
És kegyessen fordulj hozzánk,
Ótalmazz meg minden gonosztól,
Szent színedet fordítsd reánk.
| Hogy ez földen minden |
Az te utadat,
És az pogány népek
Téged tiszteljenek,
Megtartójokat.
2
És akkoron dicsérnek téged,
Dicsérnek téged az népek,
Nagy tisztességet tesznek néked,
Az pogányok is örülnek,
És az pogány népet
Szent igazsággal
Bírod és ítéled
És jóra vezérled
Nagy hatalmaddal.
És akkoron dicsérnek téged,
Dicsérnek téged az népek,
Nagy tisztességet tesznek néked,
Az pogányok is örülnek,
| Midőn mindeneket |
Szent igazsággal
Bírod és ítéled
És jóra vezérled
Nagy hatalmaddal.
3
Dicsérjen téged minden nemzet,
Úr Isten, téged dicsérjen,
Az föld teremtsen bév gyümölcset,
Áldjon meg minket az Isten,
Nyújtsa áldomását,
És őfölségét
Félje és rettegje
Ez föld kereksége
Mint ő Istenét.
Dicsérjen téged minden nemzet,
Úr Isten, téged dicsérjen,
Az föld teremtsen bév gyümölcset,
Áldjon meg minket az Isten,
| Adja szent malasztját, |
És őfölségét
Félje és rettegje
Ez föld kereksége
Mint ő Istenét.
